Szeretettel köszöntelek a blogomon! Remélem, hogy jól fogod érezni magadat! Nagy hezitálás előzte meg ezt a döntést. Így őszintén remélem, hogy meg tudok felelni az igényeknek! Tapló Napló, EmLÉKek és AKTualitáSOK/K/ - kizárólag saját alkotások! Welcome on my own blog with love! Bluerose Purpleflower Jogvédett alkotások, utánközlés csak a szerző beleegyezésével lehetséges! (Artisjus, MSZH)
2020. június 30., kedd
Varga Miklós ének - Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet - videó: Lövey-Varga Éva

Lövey-Varga Éva szavalat - Arany János: A hamis tanú

2020. június 29., hétfő
Lövey-Varga Éva A Mester (Könnyező felhők ciklus)
Lövey-Varga Éva
A Mester
(Könnyező felhők ciklus)
Motozott a kis műhelyben
Sok napon át mesterkélt
Tüzet rakott a tűzhelyben
Titokzatos emberként.
Készült a kés, kicsi kard is
A szikra mind messze szállt
A sarokban kalapáccsal
A reszelő sorban állt.
Csattogott a kardlapocska
Zengett a sok fémdarab
Zúgott a sok reszelővel
Csilingelő kis harang.
Cizelláltan csillog ma már
Minden kicsi fémes tárgy
A munka ma folytatásra
Téged is csak hazavár!
Készült gyűrű mellé gyűrű
Precízen a sok-sok láncból
Sok apró kicsi remek még
Ezeknek ma párja nincsen
Mindegyik csak meseszép!
Szeged, 2020. június 29
A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Lövey-Varga Éva: Fémlemezmunkák – készülő alkotás
Az alkotás és a róla készült fotó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

2020. június 28., vasárnap
Lövey-Varga Éva Emlék-Imádság Könnyező felhők-ciklus
Lövey-Varga Éva
Emlék-Imádság
(Könnyező felhők-ciklus)
László-napra szól az ima
Minden tájon az út sima.
Erdő, mező védi végig,
Az állatok elkísérik.
Szomorkodik, mosolyogva
Két kezét imára fogva,
Felnőtt, gyerek, csöndben, régen…
Hogyha csillag jön az égre.
Ott a úton, csillag-úton
A csillagok porát húzom
Kicsiny kocsim nyomán végig
Nemcsak csontig hatol, vérig
Minden egyes emlék-álom:
A virágot emléknek szánom…
Szeged, 2020. június 27.
A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

2020. június 27., szombat
Lövey-Varga Éva: Gondok (Könnyező felhők ciklus)
Lövey-Varga Éva:
Gondok
(Könnyező felhők ciklus)
Ez itt a egyházunk…
Amott meg a másik!
Az a baj, hogy mindig
Az ember szíve fázik…
Szeged, 2020. június 27.
A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Lövey-Varga Éva: Áldomás - László napra (Könnyező felhők ciklus)


Lövey Varga Éva Gyógyvarázs
Lövey Varga Éva
Gyógyvarázs
(Könnyező felhők ciklus)
A legnagyobb kívánságom
Éjjel-nappal munkásságom:
Gyógyvarázs…
Szendeséggel, hevességgel
Erdőn-mezőn átalkelve
Magyaráz…
Levelet szed, füvet morzsol
Imádságokat mormol…
Tűzparázs…
Olykor csak az elszántságon
Múlik minden
Akarás…
Utat nyit a vidámságom
Minden bajon, mormogáson
Tűzvarázs…
Ez az én nagy kívánságom
Repülj át a nagyvilágon
S gyógyítson meg
A varázs!
Szeged, 2020. június. 26.


2020. június 21., vasárnap
Lövey-Varga Éva: Apák napjára (Könnyező felhők ciklus)
Lövey-Varga Éva:
Apák napjára
(Könnyező felhők ciklus)
Édesapám! Óh, te drága!
Apák napja van ma!
Rád gondolok munka közben,
S minden egyes napra,
Amiket mi eltöltöttünk
Gyermekkorban véled,
S minden egyes kicsi percnél,
Amit felnőttként megélek!
Milyen kár, hogy nem vagy velem,
Elteltek az évek…
Két szemedet lehunytad már
Szörnyű betegségben.
Védted gyermekeidet, amíg
Csak léteztél...
Hívó szóra pontosan,
Mindig megérkeztél!
Most is hívnálak, -
Örülj együtt velünk!
De most csak az álmot látom,
Ahogy menetelünk.
Végig erdőn, hegyen-völgyön,
Nevetve vagy sírva…
Mert az ember bármit is tesz,
Sorsa megvan írva!
Szeged, 2020. június 21.
A vers előadása, utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges


2020. június 20., szombat
Lövey-Varga Éva Rövid vers (Könnyező felhők ciklus)
Lövey-Varga Éva
Rövid vers
(Könnyező felhők ciklus)
Rövid vers kell szavalásra,
Azt mondja az elme…
Sok embernél úgy van az,
Hogy nem bírja kegyelme...
Fáradtsága, lustasága
Gyakorlatlan végig,
Az emlékek keresését
Furcsa „puskák” végzik…
Kisiskolás és hallgató
Ugyanazon járva,
Ballagáskor emlékezik
Furcsa lebukásra...
De van, aki nem mestere
„Puskát” sose használt…
S fejében a szavak
Százezrében duskál.
Tanuld meg hát a
Verseket, sorban mindet, szépen…
Hátha egyszer sikered lesz,
S csillag leszel – végleg!
Szeged, 2020. június 20.
A vers előadása, utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges

Lövey Varga Éva: A hibázó Versben üzenek Néked 1. (Könnyező felhők ciklus)

Lövey Varga Éva:
A hibázó
Versben üzenek Néked 1.
(Könnyező felhők ciklus)
Versben üzenek Néked,
Nem csak úgy, ahogy véled!
Sírtunk eleget éppen,
Ezerszer elmondtam szépen!
Javítsd ki a hibákat!
Ezernyi diák imádhat…
Nem jó a zavar a Házban,
S nem tobzódsz mindig a lázban!
Versben üzenek Néked,
A sorok igenis szépek!
Logika van a mondatokban,
Hiba van a programokban!
A neveket korrigáltasd,
Adjatok esélyt a mának.
Cseréld vissza a kódot,
Megmentheted a hódot!
Versben üzenek Néked…
Bízom benne, hogy érted!
Hiba van a nyomozásban,
S nincs most rend a levéltárban!
Elvesztek mind a könyvek,
Az arcokat mossák a könnyek!
Véres szemekben tükör,
Éles vonyítás szűköl!
Versben üzenek Néked!
A halott az fel nem éled!
Ha mégis megteszi párszor,
Orvosilag ne vádold!
Ha leszáll az ágyról a halott,
Isten Szent kezében ragyog!
Ne állj a célok útjába,
Öltöztesd méltó ruhába!
Versben üzenek Néked!
Nem baj, ha hajadat téped!
A fő, hogy maradjon hajszál,
S ne ragadj mindig a bajnál!
Írasd majd át a törvényt,
Hibásan hoztatok döntvényt!
Nem az a pályázó neve,
Üres a titkárnőd feje!
Versben üzenek Neked!
Nem baj, ha könnyes a szemed,
A fő, hogy a munkád szeresd!
Adj esélyt a gyermekeknek,
S hidd el, hogy jót követnek!
Meg tudják tanulni mindazt,
Amit csak papírra írhatsz!
Nem látod, hogy nem sírhatsz?
Versben üzenek Neked!
Szemléld csak meg az eget!
Felhők úsznak a légben,
A por eltűnik a szélben!
Tudod, hogy rád is ez vár!
Gyorsan elillan a szép nyár!
Megtelik minden képtár,
Végleg üres lesz a pénztár!
Versben üzenek Néked!
Mindenütt ott van a képed!
Egyszer példakép voltál…
Mit tükröz most az oltár?
Keresztre feszíted magad,
S minden csak rosszban marad?
Elmentek ím az évek!
Az emberek miket beszélnek?
Versben üzenek Néked!
Az életed szitokban éled!
Miért nem tudsz te is dicsérni?
A rossz elől mindig kitérni?!
Miért jó neked az átok,
Ha békát kiáltanak rátok?
Az a célod, hogy rombolj?
Hogy éktelenül csak tombolj?
Versben üzenek Néked!
Mit gondolsz mennyi a béred?
Mit takar most a zászló?
Hány nyelven kell most pár szó?
Ha leadod az etikádat,
Éktelenül rá fázhatsz!
Hamarabb leszel egy sírban,
Minthogy részesülj díjban!
Versben üzenek Néked!
Isten haragját féled?
Mondd, csak mi ez a hóbort?
Máséba rakod, mi jó volt?
Te összecseréled őket?
A hasonló arcú nőket?
Felcseréled a neveket,
S hirdeted, ez a szeretet?
Versben üzenek Néked!
Hiába hozatsz séfet,
Szolgálják fel a tálat,
Ünnep legyen ma nálad!
Gondolod megélhetsz abból,
Ha bíró ész nélkül happol?
Ha a nő párt cserélget,
S kiírtasz minden népet?
Versben üzenek Néked!
A tanárok haragját féled?
Iskolában nem is tanultál,
A könyv felett csak aludtál?
Nem értetted a rendszert,
Szidtad inkább az embert,
Aki a szülőd helyett csak védett,
Az öledbe rakta a szépet?
Versben üzenek Néked!
Értsd meg végre a véred!
A tanár csak mutatópálca…
Indulj hát jó irányba!
A tanár agya a vázlat..
Ha jó, alapja a háznak!
Ha úgy döntesz, nem tanítod,
Megáshatod a sírod!
Versben üzenek Néked!
Honnan ered a Néped?
A múlt az végtelen örvény,
Nem írja felül a törvény!
A régész dolga a múltad!
De mondd csak, mihez is nyúlhat?
Ha rombolod folyton a múltat,
S mindenki belenyúlhat?
Versben üzenek Néked!
Hogyan lesz újra néped?
A határ, az állam az nem nép!
Még most sem az önvád tép szét?!
Történelmet sem tanultál?
Az órákon végig aludtál?
Nem volt mégsem álmod?
Még mindig a szájad tátod?!
Versben üzenek Néked!
Ne rombold le az esélyed!
A tudás sohasem börtön,
Sokkal erősebb! Ösztön!
Hiszed, hogy nem kell tanulnod,
Ha csak a bőrfocit rúgod?
Gondolod utolsó vizsga?
A többit az élet írja!
Versben üzenek Néked!
Azt mondod, mondjak szépet?
Számban szépek a szavak,
Mindegyik jó felé halad!
Eléri mind a célját,
Megmutat minden példát!
Gondolom, jobb, mint a börtön,
Ha az emberek lelkét őrzöm!
Versben üzenek Néked!
Miért jó, ha más haját téped?
Miért jó az, ha csak bántod?
Ha ész nélkül szájad tátod?
M'ért nem hat szidalom, méreg?
Mitől fortyan a véred?
Nem bírod az igazságot?
Jobb ha a képzeted látod?
Versben üzenek Néked!
M'ért ölöd végig a néped?
Elvonva minden esélyét,
Megmásítva a meséjét?
A szülőd a hagyományt őrzi,
A feszültség hiába tör ki!
Ha megérted eloszlik végleg,
Könnyebb lesz így az élted!
Versben üzenek Néked!
Az iratokat hiába téped!
Cseréld vissza a kódot,
A problémákat megoldod!
Munka nélkül nincsen élet!
A munkához ész kell a népnek!
Csöndben nevelje álmát,
Ne érje verés a hátát!
Versben üzenek Néked!
A jog az nem fegyver: ÉLET!
A filozófia nem börtön…
A logika elvét őrzöm!
A tanulás éve nem kor!
Ha nem érted, elveszik akkor,
Az idő meg elmegy szépen…
Ahogy a felhők az égen!
Versben üzenek Néked!
Mi adja meg értéked?
Az olvasás, írás csak alap,
A többi a vágyakon halad!
Ha hibásan írod vagy mondod,
Még több lesz majd a gondod!
Ezernyi értelem mélyén,
Felsejlik minden rejtvény!
Versben üzenek Néked!
Nem ér a levél véget!
Szidalom, dicséret: mindegy,
Ha nem cserélsz újra inget!
Adj egy esélyt a múltnak!
Hátha a jelenben tanulnak,
S építik újra az álmot,
S ép elme védi világod!
Szeged, 2020. június 19.
A vers előadása, utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges

2020. június 18., csütörtök
Lövey Varga Éva: A festő (Könnyező felhők ciklus)
Lövey Varga Éva:
A festő
(Könnyező felhők ciklus)
Hírneve ma is belengi a tájat.
De utódja éveken át magára várat..
Széles vásznú képek más neve alatt,
Keresheti bárki, ki nem épít falat.
Kérdezné az ember, hová lett sok munka?
Csöndesen pihenhet raktárakba dugva…
Az aláírás azonosítatlan,
Sok kép eloszlott az áradat-habban.
Mozaik kartonon, faháttérre festve..
Ezüstpapírokkal megrajzolt este,
Geometria bújt a képek hátterébe,
A festő csak forog csöndesen az éjben.
Ki nem adott díjra, titkos néven élve
Lassan majd tovább nő a képek értéke.
Elfelejtett mozgás éled lassan újra,
A gumikesztyűbe lassan belebújva.
Nem ismeri már senki az ő nevét,
Könnyezve hunyja le a két szép szemét.
Kibuggyan a folyam, végig szántja arcát,
Élte után is folytatva a művészet harcát.
Szeged, 2020. június 18.
A vers előadása, a vers és fémkarcolat (fotó) utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges

