L. Varga Éva: Az egész egy káposzta

Sose csaltam, sose loptam,

mindig csak hűséges voltam..

Volt párom is, de csak egy, 

a többi srác hencegett..

Azt hittem, hogy szeretett,

de őrülten fenyeget
A féltékeny hazug kör,
De ő nem lát, mindent tör...

Egy sem maradt, sajnos, óh,

mert valaki áruló... 

Hazudott is eleget, 

széttúrta a terepet.

Mást mondott a szája, 

mást tett keze rája...

Lusta vagyok,

rímes játék,

olyan mint e rémes tájék...

Inkább nem írom le, 

bármit is mondsz most te..

Túl magas az etika, 

kevés férfi veri a...

rímes becses szintet, 

inkább búcsút intett...

Az egész egy káposzta

Egy varázsló átkozta...
Fenyegetés nélkül
Szökés nem is készül.
De a szeme, szája,
Nem hallgatott rája...

Elhitte, hogy mese volt
Ez az egész rémes folt
Ami képzelt emlék,
Ma már sötét nem lét.
Vele él a magány
Ma már nem is vagány.

Másnak hitt a drága
Ráment a gatyája...
Sajog szíve tája,
Nem emlékszik rája
Átverte barátja..
Hamis a magánya...
Nem védte a párja
Magas etikája

Megoldani nem tudja
Inkább gyorsan eldugja...
Ez a mese vége...
Őrület emléke...
Mindenre van megoldás
De csak ha a hite más...


Szándékosan sértett...
Mindent félre értett..

Bízzál már magadban
S rend is van az agyban...
Az életben játszani kell:
Nagyban.


(Ez a vers hirtelen  és átgondolatlan alkotás, másodpercről másodpercre.. és nem is kívánom átírni. De nem úgy sikerült tartalmilag, ahogy akartam. Értse ki-ki a saját etikája és tapasztalata, lelke alapján :) ... Ez is egy alkotás... És fordítva sem igaz, csak a fele.. Sose értsd a verset teljesen az alkotóra.. mert aki leírja az életét, az még csak naplót sem tud írni, nem verset!.....Tolle, lege...)

A fotó, videó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.