Lövey-Varga Éva:
Mozzanat
Kiáltanék az éjbe
De néma a szavam
Itt ülök csöndesen
A szobámban magam
Könny nem mossa arcom
De fáj a távolság
Mint Isten Szent Házában
A komor káromlás
Összeszorított állkapoccsal
A lábam lógatom
Vakon tapogatok az éjben
És ráz a tudatom.
Szokatlan hiányod
Tört reám vadul
Innen már soha
Senki sem szabadul...
2003.01.19.
A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.
Fotó: Lövey-Varga Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése