Lövey Varga Éva Szilveszter -A 45-ik év végén- (Új Arany Évtized ciklus)

 

Lövey Varga Éva

Szilveszter

-A 45-ik év végén-

(Új Arany Évtized ciklus)

A karácsonyi időszakunk

Hetedik napján,

Szent Szilveszter pápa

Napjának ünnepén,

A keresztény templomokban

Vecsernye hangzik

A papi zsolozsmának

Törékeny részeként…

A lucernarium vesperae lett,

Nyilvános imával, énekkel…

Breviarium, Horae cannonicae

Hol a legszebb kórus is énekel.

A papi zsolozsma mellett hangzik

A Te Deum ősi himnuszunk,

A IV. századtól hálát adva

A vértanúk korából indulunk…

Téged dicsérünk, Urunk, Istenünk,

Örökké létező Atyaisten.

Angyalok hadával, kerubok, szeráfok

Zengenek éneket szüntelen.

Római Saturnalia volt az őse,

A középkor „bolondok ünnepe”,

Betiltva tovább élt a nép között,

Ez lett a zajkeltés, lármázás

Gonosz szellemmel harcoló

Babonás óévi, esti küzdelme.

Babilóniától Rómáig hangzott

Az újévi fogadalom,

Melyet téltemetéssel, ólomöntéssel

Tűzdel ma is a sokadalom.

Időjóslás, gombócfőzéssel,

S hangzik az ima szájról-szájra…

Ahogy a kántálás jókívánsága

Fagyöngyös csókkal járt házról-házra.

A cseréptöréshez lencse és csülök jár,

Régi cucc repül az ablakon,

Sorolhatnánk még, milyen világunk,

Mikor az óévből indulunk.

Szeged, 2020. 01.01.

A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges