Lövey Varga Éva
Elmúlt
(Új Arany Évtized ciklus)
Szándékok, ha találkoznak,
Akkor történik valami,
S ha nem vagy mellettem,
Más volt a célod,
Ma már ki lehet mondani.
Az ajkakon nincsenek szavak,
A papíron némaság fakul,
Talán, ha hibádat megbocsájtanád,
Egyszer majd másként alakul.
Szerteszórt téged az indulat,
A komor, vak emlékezés…
Minden órán csak a vágy hajtott,
A szerencsétlen féltékenység.
Legnagyobb kincsünk most a csend,
Távol egymástól lassan megpihen…
Szikrázó fényeit borospincékbe bújva
A múlt láthatatlan útjába fúrja,
Hogy kutat ásson, szomjúságot oltva,
S incselkedjen délibábot tolva.
Mesélhet toll, papír, fotó, álom is.
Születhet könyv, regény, festmény
Milliárd akár, vagy csak három is…
Lényegtelenné vált az elrabolt idő,
Lassan átérnek a dimenziók,
S összefonódva tűnnek el,
A szavak nélkül
Már mindegy, hogy
Mi volt…
Szeged, 2021. 02.21.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése