Lövey Varga Éva Tapló Napló 1990- A magyar társadalmi életről

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről

Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni. 

Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva. 

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák. 

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.

Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból. 

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.

Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..

Az emaileket letoltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.

S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem  Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.

Megéri?

Szeged, 2021. június 08. 14:13