A bukás
Komoróczy Géza:
Arany fej, agyaglábú szobron
(Az asszír világbirodalom széthullása)
c. tanulmányának elemzése
szemináriumi dolgozat
Varga Éva
történelem-magyar szak
I. évfolyam (1996/97)
vezető tanár: Dr. Vargyas Péter prof.
E tanulmány szerzője az ókori kelet történetének kiemelkedő kutatója. Szakértelmét nem csupán történeti tudása bizonyítja, hanem az az összefüggésrendszer is, melyben ábrázolva elénk vetít egy nehezen megfogható problémát, a birodalmak hanyatlását és bukását – az egykori asszír világbirodalom széthullásának ürügyén. Ő maga is megfogalmazza tanulmányában, hogy az asszír helyzet elemzése közvetlen, sőt, életrajzi tapasztalattal is rendelkezünk arról, hogy mit is jelent a birodalom és a birodalmi rendszer felbomlása (pl. az Osztrák-Magyar Monarchia).
Már tanulmánya elején kimondja alaptételét; a birodalmak felbomlása soha nem agónia, lassú hanyatlás folyamata, hanem mindig katasztrófa jellegű. A pusztulás sebessége és időkerete sem mérhető, de azt leszögezhetjük, hogy a végmindig rövidebb időszakot jelent, mint a kezdet. Ez a „lassú kifejlet és sebes pusztulás” figyelhető meg az Asszír Birodalom esetében. Az utolsó Asszír Birodalom kiépülése (i.e. 8. század közepe) III. Tukulti-apal-Esarra (i.e. 744-727) uralkodásával a hadsereg mélyreható átszervezésével kezdődött. Ettől kezdve töretlen fejlődési ívvel éri el megközelítőleg egy évszázad alatt legnagyobb kiterjedését, míg összeomlása néhány év alatt bekövetkezik. A birodalmak sorsa a belső katasztrófa, az összeomlás elháríthatatlansága, hirtelensége. Ez a tanulmány tulajdonképpeni tárgya.
Mindenekelőtt azonban szükség lenne annak a fogalomnak a tisztázására, mely a tanulmányi középpontjában áll: s ez maga a birodalom fogalma. A szerző ugyan megteszi ezt, de előtte hosszú sorokon át taglalja a birodalom életéből kiragadott történelmi és kulturális részleteket. Így beszél az istenek támogatását templomépítéssel megnyerni szándékozó Szin-sar-iskunról, aki az ősi hagyományokra támaszkodva próbál legitimációt szerezni a változtatásokhoz. Feliratának az újasszír királyi ház tagjaira való hivatkozása igazolás, s mint dinasztikus hagyomány, a politikai legitimáció szerves része.
A módszer induktív levezetési módot sejtet, mégsem mondható ki ez az állítás ilyen nyersen. A szerzú említi, hogy birodalmakról, mint a világtörténelem egymást váltó alakulatairól Dániel próféta ír először. Az ő szövegéhez társítható a TRANSLATIO IMPERII (birodalom-átvitel) gondolata. Nebukadneccar és Dániel álma történelmi események jelképes ábrázolása. Magyarázatához felvázolja előttünk a klasszikus antikvitásnak az emberiség nagy történeti korszakaira való felosztásának elképzelését: a világkorszakok és az életkor modelljét, az uralomváltás eszméje szerint a „világtörténelem egymást követő birodalmak sora”, s Dániel könyve II. Nabu-kudurri-ussur (i.e. 605-562) Babilónját jelöli meg kiindulási pontként.
A könnyebb érthetőség kedvéért talán már itt szükség lenne a később kifejtett birodalom-fogalomra. A birodalom komplex társadalmi szerv vagy rendszer, szerves egység, mely egy állam társadalmi alrendszerei közül némelyeknek az extrapolációja (katonai, rendőri, közigazgatási, gazdasági alrendszerek). Mint jellegzetes szárazföldi nagyhatalom, szomszédait ellenségnek tekintette, s ő tette azzá őket folyamatos terjeszkedésével. Az igazi ellenfelet azonban inkább a vetélytársak jelentették (Urartu, Média, majd i.e. VII. század közepe : Egyiptom). I. e. 609-ben Babilón és Egyiptom is mozgósított a birodalom ellen, de II. Necho (i.e. 609-594) fáraó a statusquo fenntartása érdekében Asszíria mellé állt, ugyanis arra számított, hogy Asszíria fennmaradása megállítja Babilon és Média terjeszkedését.
A birodalmi szervezet kiterjedt hátországot teremt, határain belül lehetőség nyílik a különböző területek gazdasági specializációjára (munkamegosztás, interregionális piac). Ennek modernizációja mindig a központ elhatározásához igazodik, és „kiszolgáló ipart” hoz létre a peremvidékeken. Megállapítása szerint a központ civilizálja a kapcsolódó területeket (római kor). Minden tartósabb birodalomnak érezhetően volt civilizáló hatása. Ezek közül ilyen az oszmán-török, arab, perzsa, indiai, kínai civilizáció extrapolációja, mint a szerző említi – a kiemelt romanizáción kívül. innen azonban nagyon hiányoltam az erőteljes hatást kifejtő hellenizmust.
Már a bibliai Náhum megemlíti, hogy a hadsereg és a kereskedelem együtt járnak. A Biblia fontos történeti forrásként használható az adott történelmi kor tárgyalásához. Ez a kor a tárgya az idézet Radnóti eclogának is, melyben Náhum próféta alakja idézi fel az adott állapotokat.
Az elemzésben szó esik a birodalom megszervezéséről is. Fogalmában kimondatlan elem a méret, fenntartásához dokumentált igazgatási és hatalmi szervezetre van szükség. Ennél a gondolatmenetnél merül csak fel a szerzőben a kérdés: „hogyan maradhatott fenn és működhetett súlyos válságok között is a III. uri dinasztia állama?” – s itt újból vissza kell térnünk a birodalmi gondolatkörhöz. Asszíria világbirodalomként terjeszkedési politikájában a szövetségi rendszert, a „szabályos hódítást” és a kettő kombinációját is alkalmazta. Ez folyamatos változtatásokkal a hagyományokból fejlődött ki (TRIAL AND ERROR stratégia). A gazdaság legfontosabb alrendszereként lép fel a hadsereg a birodalmi életben, mely az integráció három fokozatát ismerte: egyszerű katonai akció; a helyi uralkodó meggyilkolása és fogságba vetése után hűségeskü fejében a rivális ág trónra juttatása ; és a hadjárat során az ország újjászervezése a meghódított terület tartománnyá emelésével. A központi terület növekedésével a zsákmányszerző terület is egyre nő. A cél a birodalom lehető legtávolabbi pontjáig való kiterjesztése és mindenáron történő fenntartása. Ebben a folyamatban megállapított törvényszerűség a befolyási övezet közigazgatási övezetté való alakítása.
A szerző nézőpontja sok mindenre kiterjed, de kevésbé veszi figyelembe azt a tényt, hogy a hanyatlás folyamata csak a kiépítési, működési feltételek ismeretében boncolgatható. Tény, hogy a bukás okai között végtelen példát sorolhatunk fel. S ezek közül gyakori az olyan, mely mint birodalom szervező tényező, ugyanakkor szerepet játszhat a pusztulási folyamat siettetésében is. Itt említem meg a homogenizálás szándékával alkalmazott deportálásokat, melyek következtében Asszíria a „népek olvasztótégelyévé” változott. (Ennek ellenére a nyelvi egység arámiul valósult meg)- De ide sorolhatjuk a gazdasági fejlődést, a kereskedelmet, a satellit-államok szövetségét, a territoriális eredetű feszültségeket is. A kis szövetségek ellen eleinte hatékony védekező birodalom a végső ostrom (i.e. 614) után mégis elbukik. S ez előre csupán a birodalom határáról volt érzékelhető, mert az igazi veszélyt a rendszer eresztéke jelentette. A megmentés elve kizárt volt, hiszen más szellemiségű nevelésre a birodalom nem adott módot, lehetőséget.
Szerintem az író művével tökéletesen eléri célját. Nemcsak felkelti az ókori kelet története iránt érdeklődők figyelmét, hanem továbbgondolásra is módot nyújt, új elemzésekre, kutatásokra ösztönöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése