Egy vizespohár...
Lehet kristály, lehet üveg, lehet műanyag is... Ki tudja még.. Fapohár....A szívem mélyén megfaragtam a nagyapától örökölt kisbicskámmal, amit valaki oly szépen lenyúlt még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kollégiumában, a Boldog Gizellában …. vagy a taxiban, ami felvett a Piliscsévi nagykanyarban, mivel a busz nem járt tovább, mikor Esztergomból este 10-kor indultam hazamenni. Délután érkezvén oda.. A vonat elment, a busz meg nem járt..
Az apácák meg a katolikus egyetem leányát szálláslehetőség helyett elzavarták...
Szép emlékek..
Maradandók egy több egyházban jártas egykori 20 éves volt diáknak.. Ma már jóval kétszer annyi idő eltelt.. és mások jóindulata a családtól is megfosztott..
A lányt, aki mindenkinek csak segített.. és sosem kért és kapott ellenszolgáltatást.
Egy pohár víz... szomjazom... arra a kultúrára, amit már 12 éves koromra magamba szívtam.... és amit azóta senki nem volt képes biztosítani sem magyar, sem más egyetemen sem..
Vajon, egykor át tudom -e adni annak a több száz tanárnak és a szülőnek az örökségét, ami rám maradt közben.. Mert, az orvosok és az aranykeresztesek is képtelenek voltak a tizedét láttatni is, annak, amiben én részesültem... A kérdések meg felmerültek.. és a pohár víz felszínén úszik a szennyeződés....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése