Lövey-Varga Éva
Heléna, Istenek álma
(Ilona napra, nagynéném emlékére)
(Óvnak a csillagok ciklus)
Heléna sugárzott, ragyogott,
Pillanatokig csak csacsogott…
Az ókori mítosz Helenéje élt,
Zeusz lánya irgalmat remélt…
Az isteni ajándék kegyes volt,
Szépségén így soha nem esett folt.
A szerelem Istennőjének ajándéka
Nem csupán fürtökbe rendezett halántéka,
Égő szája és csillogó szemei, - de
Nem csak Helené, minden istennő kegyei, -
Istenek ajándékai voltak.
Talán Nagy Konstantin anyjára,
Szent Helénára emlékezve,
Vak Béla a szerb Jelenát elvette,
S így lett a magyar Ilonává,
De szerencsére ő nem vált pirománná,
Soha életében. A derűt keltette
Csupán mindenki szívében,
Szépségét rejtve teste minden ívében,
Reményteljes hajlatában.
Fürdött a csillagok harmatában,
Az ébredő Nap sugaraiban hajdanában,
De évezredekig nem változott hajlamában.
Ma is él Trója-regényünknek
Szép Ilonája, s minden cicomája,
Minden árnyalatában, számos balladában,
Díszére minden népünknek és képünknek,
S dicséretére Mennyei Istenünknek.
Szeged, 2020. augusztus 18.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése