Lövey-Varga Éva
Sármos évek
- A gondatlan orvosnak-
Egy másik világ ciklus
Sármos évek mentek el
A némaságba veszve
Azt hitte mindenki talán,
Hogy el van feledve.
Az emlékek nem múlnak,
Sem gyógyszerre, sem parancsra el,
A szavak, tettek végig
Csak a sebeket szakítják fel.
A rossz orvos bánt, s
Nem gyógyítják a beteget
A hanyag parancsszavak.
Csak az ép elmét, ép testet
Teszik beteggé,
Mint a mélyen konduló
Bronz harang szava…
Hogy nem tanultál,
Tetteidből kétségtelenül látszik:
De egy kis érzékkel a
Látottaktól
Minden jóérzésű ember
- akár az Antarktiszon, -
fázik.
Felelőtlenség nem olvasni,
Nem írni át
S nem tépni szét örökre
A hibák zálogát,
S nem változni soha,
Jobbá nem lenni sohasem:
A kísérlet viszont
Mindig eredményt teremt.
Talán a mesék mást mutatnak
Behunyt szemmel reméljük őket:
S talán csodásan, másféle
Világban ébredünk tőle…
De az emlék, tapasztalat
A végtelenben csak egyre,
Egyre száll velünk.
Szomorún köszönünk előre,
Majd csöndben
végleg tovább is megyünk…
Szeged, 2020.augusztus 9.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése