Lövey Varga Éva
Üzenet a végtelenbe
Édesapám emlékére
Sok év száguldott el
Kis családod árván
Olykor meg-megállván
Fáradtan megpihen
A virágok láttán…
Hosszú volt az élet
Szenvedéssel telve,
De a jóból szíveddel
Tenger szirmot merve.
Tanult fiú, kislány
Szomszéd, barát, árva
Hogy a jövőt építse
Tisztességgel, már ma!
Látod, lassan mégis
Fogy az élet szépe,
Ahogy mégis röviden
Rohant el a vége…
Hiányod ma végtelen
Nem pótolhat semmi…
S tudjuk mi is védtelen,
Nekünk is kell menni…
Szeged, 2020. szeptember 25.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése