Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben...
Csináljunk irodalmat, szakirodalmat!
Csináljunk, ha azt csinálni kell, s nem a tudás, a képesség, az alkotás kell hozzá...
Hogy miért épp a kiemelkedő, visszahúzódó emberre jutnak ezek a szerepek, az jó kérdés. Talán, mert a Jóisten végképp meg akarja edzeni, s a gondolatok mögé, a képesség mögé hangokat is szeretne a szájába adni. Kétségtelen, nehéz feladat. Mindig, minden. Csak azon múlik, hogyan nézed, hogyan éled meg, mit szeretnél, mik a céljaid. A célok kicsik, nagyok, nagyon nagyok, és életcélok is. Változnak, helytől, időtől, társaktól függően éppen úgy, mint a felvett szerepektől, amivel adott esetben épp a másik cél elérésén fáradozol...
Ugye, mégis van logika a nyelvben, a mondatokban, a szövegekben, az életben...?
Mert, ha tagadod is, meg a másikra támadsz, akkor is van. Létezik, él...
S mindig relatív marad a hozzáállás.
Rendet tenni nem tud mindenki. Ahhoz cél, bevállalás kell. Akár néha egy jó helyen mégis elcsattanó pofon. De, jól tudjuk, hogy nem a fizikai pofonokról kell itt beszélni, bár kétségtelen, az agresszivitás magas mértéke sok embernél csak ilyen módon állítható le, kezelhető.
Mert már milyen dolog is az, ha a majd két méter magas ostromtorony szinte fizikailag is rámászik őrült dühében az alig másfél méter magas nőre, csupán, mert nem egyezik a gondolata....
Mert, van ilyen.
S most már csak azon morfondírozok csöndben, magamban, hogy én aki egyetlen jeles voltam az egyetemen, aki ugyanúgy megdolgozott a tehetség mellett mindenért, hogy voltam képes csukott szemmel járó egykori tanáraim mellett hallgatásba burkolózva elnézni mindazon hibákat, melyeket annak idején nem hagytak szó nélkül. Vagy, éppen ez az ok, ami miatt csak virágot vihetek a sírjukra, ha megengedik?
Ha az élet megengedi, s eljutok? Mert, még így sem mindenki érdemli meg. Hisz, a rosszat mégis elnézte, elviselte, nem tett ellene, nem változtatott...
S már megint másokról gondolkodok...
S valójában: végre mégis írok, hangot adok.
S nem olyan hangot, ami nem adott nekik rangot, hanem csak tűrt, tiltott, s némileg elviselt....
S ma már egy másik falban nyitott ajtón sétál, egy másik világban.
Szeged, 2021. július 01. 00:34
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése