Lövey-Varga Éva: Igazságügyi szakértői csalások, adatcserék a nyomozásban, végrehajtásban és oktatásban

Lövey Varga Éva

Seuso Mindent Bele & Botránykönyv Részekben

Igazságügyi szakértői csalások, adatcserék a nyomozásban, végrehajtásban és oktatásban

Sok évvel ezelőtt kezdődött ügyek. Tulajdonképpen mindenki tanult és tanul valahol, valakitől, valakiktől. Iskolai képzésen kívül és belül is. Az a jogász is, az a bíró is, aki csalásra adja a fejét, vagy lustaságból hibázik, meg az a képzetlennek mondott ember is, aki mindent megtanul, amit lehet, de sosem tudja az iskolákat kifizetni.

Az elmúlt időszakok nyomozásai, történelme meglehetősen vegyes eredményeket mutat a grafikonokon. A hullámvölgyek inkább nyújtottabbak lennének a az ábrázolásokon, míg a hegycsúcsokon aligha találnánk a meredek esések mellett és helyett platókat. Megint szimbolikusan fogalmazok, s nem lehet leírni azt, hogy nem lenne korrupció az iskolarendszerekben és az igazságszolgáltatásban, a nyomozó szerveknél. Különben a tanú nem halna meg, nem kerülne a bűnöző helyén büntetés alá, s nem lenne veszélyeztetve a kutató, teret kapna, lehetőséget, és nem neki kellene a lehetőséget saját maga számára megteremteni, kreálni. Lassan bizonyos emberek, akik visszaéltek, óvatosan elkoptak a visszaélők a sorból, eltűntek a premier plánból, mind logikailag, mind fizikálisan is, s a korábban sehol nem előfordulók kerültek be a helyükre, reflektorfénybe. 

Az egykor rendőrnek vagy ügyésznek, bírónak készülő ember menekül a képzési és munkaviszonyok elől is, a hátrányok, az erkölcstelenség útja elől, a képző vagy a munkáltató által okozott károk miatt éppen úgy, mint a végzett munka lehetséges következményei miatt. Egy bizonyos szintig tudja csak magát védeni, a családjával. Kikerülve a körből ugyanúgy sebezhetővé válik, az így vagy úgy visszaélők prédájává. Sajnos a mindennapokban dolgozó rendőr, ügyész, bíró vagy vámos, végrehajtó ebbe éppúgy nem gondol bele, mint a miniszter, államtitkár, államfő, vagy adott esetben a képviselő. 

Egy bizonyos szinten természetesnek gondolná az ember, hogy nem kell az elsős gyerek által felismert, látott adatokat leírni, elmondani a professzornak, docensnek, tanszékvezetőnek, rektornak,...

Sajnos azonban orvosilag is el kell mondani, hogy a szocializáció, a tanulás nem iskolai vagy törvényi előírás az etikával, valamint az elmeműködés vagy adott esetben az agyműködés, a hit kérdése sem. Gondolkodni kevesen tudnak...

Élni még kevésbé. Nem biztos, hogy a lopásokból élő dúsgazdag, külsőségekre adó ember tud jól élni, s oldja meg a problémákat. Adott esetben a nincstelen zseni kényszerből kihasználja. Ez az orvostanra, jogra is érvényes, nem csak a fizikusra vagy kétkezi munkásra.

Hallgatózni meg a hajléktalan is tud, meg lehet a mai viszonyok között milliárdos is, a háttérben. Aki sokat látott, sokat hallgatott, más összefüggéseket is észrevesz. De a hallgatás viszont soha nem megoldás az űrre, ami a valóságtól eltérő adatokkal telik meg mások gondolatai, tettei és pótlásai által..

Szeged, 2022. január 09.