Lövey-Varga
Éva: Csíksomlyó kristálykehelyben
Részletek - Kivonat
Lövey-Varga Éva:
Csíksomlyó kristálykehelyben
***
A ma Csíkszeredához (románul Miercurea Ciuc,
németül Szeklerburg, latinul Sicolsburgum, város Romániában, Hargita megyében)
tartozó Csíksomlyó (románul Șumuleu, németül Schomlenberg vagy
Somlyoer-Berg) egykor önálló községként létezett Erdély területén. Az itt lakók
Csíkszereda középpontjától mindössze körülbelül 3 km-re, a Somlyó-patak
völgyében települtek meg.
Fotó: Dénes László. A Somlyó- patak
völgye / Valea pârâului Şumuleu
Szerkesztette: Lövey-Varga Éva
Bár a titulusa elég korai alapítást sejtet, az első
forrásunk, amely említi csak később keletkezett.
Az első adatolása pápai tizedjegyzékből ismert: Chik, Sumbov,
Sumlov néven 1332-1334 között három alkalommal írták össze. A szakirodalom és a
lexikonok pedig 1335-ben említik többnyire az egyre fontosabbá váló település
forrásokban való megjelenését.[1]
Feltehetően a pápai tizedszedők kiindulási és érkezési
helyszíne is volt egyben, már a 14. század közepére kialakulhatott központi
szerepe.
Az adatok szerint 1352-ben már biztosan volt temploma is a
településnek.
A 15. század folyamán az itt megtelepedő Ferenc rendi
szerzetesek helyszínválasztása is ezt a kiemelkedő szerepet jelzi számunkra. [2]
A különféle kutatások anyagai és a rendelkezésre álló források
alapján az egykori Csíksomlyói gótikus templomot 1442 és 1448 között ferencesek
építették a korábbi templom helyén. Ez a templom elsősorban Hunyadi János
marosszentimrei győzelmének emlékére, valamint Sarlós Boldogasszony
tiszteletére épült fel.
IV. Jenő pápa (eredeti neve: Gabriele Condulmer. Született: Velence,
1383 – Róma, 1447. február 23.) 1444. január 27-én kibocsátott Dum precelsa
kezdetű bullája már tett említést arról, hogy Csíksomlyón „a híveknek nagy
tömege szokott összegyűlni ájtatosságnak okából, gyakorta nem szűnik meg
odaözenleni a nép”.[3]
A kialakított plébániatemplomhoz tartozó többi települést
csak a 16. század közepétől említik először a különböző katonai és
adóösszeírások alkalmával.[4]
1530-ban és 1649-ben kápolnát is építettek a templomhoz.
1553-ban, 1601-ben, 1661-ben, 1694-ben és 1705-ben is
ellenséges hadak dúlták fel, amikor is elég súlyosan megrongálódott a templom,
így tehát ezek után 1802-ben le kellett bontani.
A középkori templom 1800-as évbeli elbontását említi Botár
István, aki ismerteti, hogy a torony kivételével az épületet elbontották, és
teljesen újat építettek. A többi adat hivatkozatlan lexikon adat, további
kutatásokat igényel.[5]
A középkori templomra vonatkozó adatokra több forrás is akad.
Botár István említi, hogy az 1674-től induló Album Ecclesiae a plébánia
levéltárában található építési jegyzőkönyv, és az 1731. évi Vizitációs
Jegyzőkönyv több nagyon fontos, korábban ismeretlen adatot is tartalmaznak a
templom középkori felépítményére vonatkozóan.[6]
Értékes adatokat találunk a 18. század eleji templomállapotokra
vonatkozóan ANDRÁSI István csíki főesperes vizitációs jegyzőkönyvében. Ez a
forrás említi, hogy a középkori templom egy kőtemplom volt, amelynek födéme
1731-ben jó állapotban volt, ahogyan annak cinteremfalát akkortájt javíthatták.
A templom felszerelései közül ekkor megemlítették három oltárát is. Ezek az
alábbiak voltak: északon a Mária, délen a Szent István tiszteletére szentelt
kis oltár, ill. a főoltár is.
„Pontosabb helymegjelölés nélkül írták össze a Sándor család
boltozat nélküli magánkriptáját. A toronyban ekkor három felszentelt harang
volt.” -írja Botár István.[7]
A mai kegytemplomot tehát
a rendelkezésre álló adatok alapján 1802 és 1824 között építették fel újra,
barokk stílusban. Ennek a templomnak az alapkövét még 1800. június 25-én tették
le, míg az első szentmisét 1802. október 31-én tartották. A templom belső
berendezésének kialakítása hosszú időt vett igénybe, ezt követően 72 évig
tartott. A templom Madonna-szobra a 16. századi fafaragóművészet remeke lett. 1515 és 1520 között készülhetett, a korabeli
Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb.
Az ekkor emelt új templomépületbe - többek között
takarékossági okokból is, ahogy az mindenütt szokás is volt, - [8]az
elbontott templom kőanyagát is beépítették. A templomtornyot csak később, 1823-ban
emelték meg egy szinttel. Maga a torony ezt követően 1901-ben kapott új galvanizált fémlemez tetőt.
Oktatásügyileg meg kell jegyezni, hogy a templom melletti
kolostorban 1630-ban már volt középfokú oktatás.
A mai kolostorépület 1773 és 1779 között épült, könyvtára
számos ősnyomtatványt őriz. 1876-ig Csík-, Gyergyó- és Kászonszék közigazgatási
székhelye volt. Csíksomlyóhoz 1850-ben Várdotfalvát, 1941-ben Csobotfalvát
csatolták. 1959 óta Csíkszereda északkeleti külvárosa.
***
Felhasznált Szakirodalom:
(részletek)
ALBUM ECCL.
Album
Ecclesice Parochialis Somlyojensis. in Sede Sicul. sub titulo SS Apostolorum
Petri et Pauli confectum. Anno Domini 1674. ab A. R. D. Patre Stephano Lakatos
de oppido Vdvarhely Sacerdote Romano-Catholico et Parocho eiusdem Ecclesice
tunc existente ordinaris.
APOR Péter
1736
Metamorphosis Transylvaniae. Szépirodalmi Kiadó. Budapest, 1987.
BALOGH
Csilla
2000 Avar
kori padmalyos sírok a Duna-Tisza közén. Heves Megyei Régészeti Füzetek 2. A
népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája (1998) Eger, 2000. 111-124.
BENDE Lívia
- LŐRINCZY Gábor
1997 A
szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Studia
Archeologica III. Szeged, 201-285.
BENKŐ Elek:
1992 A
középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Varia Archaeologica Hungarica
V. Budapest.
1993 A
székelyek és a Székelyföld régészeti kutatásának eredményei és feladatai.
Aetas, 3.
1994 Régészeti
megjegyzések székelyföldi rovásfeliratokhoz. Magyar Nyelv 90., 157-168.
1996 A
székely rovásírás korai emlékei. Magyar Nyelv XCII. 1. 75-80.
1998 A
székelyek betelepülése Erdélybe. In: Történelmünk a Duna medencében.
Kolozsvár-Temesvár, 50-65.
BOROS Fortunát
1994
Csíksomlyó, a kegyhely. A szerző 1943-as kiadásának átdolgozott változata.
Csíkszereda.
BOTÁR István
2000
Árpád-kori leletek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében. Acta 1999. I.
247-272.
2001 Csík
korai templomairól. SzékelyföldV. évf. 11. szám. 119-149.
2005 A
csíkszenttamási Csonkatorony régészeti kutatása (2003.) Csíki Székely Múzeum
Évkönyve 2005. 37-54. (2006.)
2007a
Cercetări arheologice la biserica romano-catolică din Misentea. In: Arhitectura
religioasă medievelă din Transilvana - Középkori egyházi építészet Erdélyben
IV. Ed.: Adrian Andrei Rusu - Szőcs Péter, Satu Mare - Szatmárnémeti, 115-130.
2007b Egy
ásatás mozzanatai. A csíkmenasági templom régészeti kutatása. Örökségünk I. évf.
4. sz. 8-9.
2008 Botár István, A
csíksomlyói Szent Péter és Szent Pál Plébániatemplom régészeti kutatása
2002-2005., 2008.
BOTÁR István
- GRYNAEUS Adrás - BOTÁR Boglárka
2006
„Középkori" tornyok a Csíki-medencében. A székelyföldi dendrokronológiai
kutatások első eredményei. Dolgozatok. Új sorozat I. (XI.) 2006. 129-136.
BOTÁR István
- BOTÁR Boglárka
2004 A
csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása. A Csíki Székely
Múzeum Évkönyve 2004. I/ 271-303.
BOTÁR István
- RÁCZ Miklós - TÓTH Boglárka
2007 A
csíkszentkirályi templom kutatása (2002.) Dolgozatok. ú. s. II (X.).
DÁVID László
1981 A középkori
Udvarhely szék művészeti emlékei. Bukarest.
ENDES Miklós
1938 Csík,-
Gyergyó,- és Kászon székek földjének és népének története 1918-ig. Budapest.
ENTZ Géza
1994 Erdély
építészete a 11-13. században. Kolozsvár.
1996 Erdély
építészete a 14-16. században. Kolozsvár.
ERKEJ
Erdélyi
római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok I.
Közzéteszi
Kovács András, Kovács Zsolt. Kolozsvár. 2002.
ÉpJegy
A Csík
Somlyai Megyés Templomnak ujra Építéséről való Jegyző Kőnyv.
Ab Anno
1800. Kézirat, Csíksomlyói plébánia levéltára.
FERENCZI
Géza, FERENCZI István
1979 Magyar
rovásírásos emlékekről. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Bukarest, 9-32.
FORRAI
Sándor
én.:
Küskarácsontól sülvester estig. Budapest.
JANOVITZS
István
Noi
perigheze arheologice din depresiunea Ciucului. Angustia 4. 121-150.
KEÖPECZI
SEBESTYÉN József
1929 A
középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely
Nemzeti Múzeum 50 éves Jubileumára. II. Kolozsvár, 371— 401.
KMTL
Korai Magyar
Történeti Lexikon. Főszerkesztő: Kristó Gyula, Budapest, 1994.
KOVÁCS
László
1997 12.
századi anonim denárok. Századok 131.
KRISTÓ Gyula
1988 A
vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988.
2003
Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon. Szeged.
MARCU-ISTRATE,
Daniela
2004
Biserica romano-catolică din Armăşeni. Observaţii arheologice.
Arhitectura
religioasă din Transilvania III. Satu Mare.
MIHÁLY
Ferenc
1997.
Középkori szobrok és táblaképek a Csíki-medencében. In: Tusnád 1997. A
műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Sepsiszentgyörgy 1998, 111-115.
MIHÁLY
Ferenc - LÁNGI József
2004 Erdélyi
falképek és festett faberendezések 2. Állami Műemlékhelyreállítási és
Restaurálási Központ, Budapest.
MONVAT
Monumenta
Vaticana historia regni Hungariae illustrantia. Series I. Tomus I. Budapest,
1887.
ORBÁN Balázs
1869 A
Székelyföld leírása. II. Csík-szék. Pest.
RÁCZ Tibor
2003
Háromszék első magyar telepesei és a határvédelem. Erdélyi Múzeum LXV. 2003.
1-2. füzet, 1-15.
RITOÓK Ágnes
1997 A
magyarországi falusi templom körüli temetők feltárásának újabb eredményei.
Folia Archaeologica XLV. I Budapest.
2004
Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzéséhez.
„Est u
scholaris" Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára.
Monumenta Historica Budapestinensia XIII. Budapest.
SÁNDOR Imre
1914 A
Sándor család levéltára. Kolozsvár.
SÁVAI János
1997 A
székelyföldi katolikus plébániák levéltára I-II. Documenta Missionaria I/III.
Szeged.
SZABÓ Károly
Szabó Károly (szerk.), Székely Oklevéltár I. Kolozsvár:
Demjén Imre Egyetemi Könyvárus Bizománya. 1872.
SZÉKELY
Zoltán
2001 A
petőfalvi (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető. Tisicum. A
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XII (2001). 197-220.
TETTAMANTI
Sarolta
1975
Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében. Studia Comitatensia
3. Szentendre.
[1] MONVAT
112., 116., 132.; Botár 2001, 123-127. BOTÁR 2008
[2] Székely
Oklevéltár (továbbiakban: SzOkl.) I/153., 193., 340., BOTÁR 2008; SzOkl.
I/316., II/220-221., 270-272.
[3] Szabó
(szerk.) 1872, 153–154.
[4] BOTÁR
2008, 5. lábjegyzet
[6] BOTÁR
2008, Kosza Antal szíves közléseivel Botár Istvánék felé
[7] BOTÁR
2008; megjegyzésem: Mivel az egyik Sándor-család a saját családfámon is
érintett, ezért pontosabb adatokba jelenleg nem szívesen bocsátkozom. A későbbi
kutatások vagy teljes közlés talán majd pontosítják az adatokat! Lövey-Varga
Éva
[8] BOTÁR
2008, ÉpJegy 8-9.; Boross 1994, 144-145.
---
A kiadvány utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.
