Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Seuso Mindent Bele
In memoriam elvesztett lelkek
Sokáig tanakodtam, évekig, talán. Azon, mi lenne a megfelelő cím, hogy hogyan lehetne kihagyni az alak- és lélekváltó embereket a történetből, akik nyitott szemmel éppoly hazugságban élnek, mint csukott szemmel, igazságügyi szakértőként, nyomozóként, orvosként, régészként, szakemberként. Nem akartam neveket írni, majd nem akartam rosszról, etikátlan emberekről írni, megoldást, útmutatót kerestem.
Vallás ide-oda, ami áthatja az egész világ létezését, s a fizikában újra létrejön az univerzumok végtelenjén...
Senkinek nem akartam szeme helyett látást, füle helyett hallást, szíve helyett szeretetet vagy gyűlöletet diktálni: hiszen az lehetetlen. Befolyásolni is csak relatívan lehet: kényszeríteni és tanácsot adni körülbelül ugyanaz a hatékonyság lehetne. Vagy elfogadja más, vagy nem. Sokan ezt soha nem fogják látni, s nem a tanítási rendszerben szerzett fokozatoktól függ az eredményük.
Ma, Karácsony második napján, István napon nem csak nagyapámra emlékezem, mindenkire, aki valaha tanított tanárként, munkatársként, barátként, rokonként. Elmondani mindent úgyis lehetetlen, kis csepp az ember, avagy homokszem a hasonlatok világában.
Talán ez a pár sor is sokat mond egyeseknek, míg mások nevetve futnak tovább a síneken, melyeket virtuálisan befolyásoló módon, vagy kalapácsokkal nekik készítettek. Mire oda jut az ember, hogy leírná, a dolgok máris aktualitásukat vesztik. Belép, majd kilép az ismert és ismeretlen szereplő az élet színpadára. S hogy mégis meddig marad, két lény döntése, kommunikációja csupán...
Égi létrát kérni egy ölelésre, azoknak, akik túl korán elhagytak, éppoly kínzás, mint feledésbe merülni, kilépni, lelépni valahol...
S talán csak az tudja, mi a cél, aki élni akar múltban, jelenben, jövőben is valakivel, valahol, s nem azonnal a válást dönti el, amikor az első pillanatban ránéz a világ végtelenjén. Mert ugye, mindig, mindenütt, mindannyian élünk, értünk, okosak vagyunk. Csupán döntés kérdése, milyenek szeretnénk lenni, s másnak mit adunk ..
Szeged, 2021. december 26. 07:23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése