Lövey-Varga Éva Szabadegyetemi választások (Egy másik világ ciklus)

Lövey-Varga Éva

Szabadegyetemi választások

(Egy másik világ ciklus)

Fránya szótár: megasszondta…

Hova lett a város tornya?

A középkor messze van már!

Olyan, mint a régi zsoltár…

Íme, itt az ötlet végre!

Emlékezzél minden szépre,

Mit majd te is megélhetsz!

Alapíts egy egyetemet,

Majd tanulhatsz itt eleget!

De a tanár nem volt tanár,

Pénzen vette meg a szamár,

Oklevelét pecséttel,

Hadban állt az egész beszéddel,

Mióta csak létezett:

S talán már egész személye szétesett:

Mikor tanulni kezdte lassan az életet.

Csöndben, rikácsolva bukdácsolt

Miközben kilopta a vagyont az országból.

Hazudta magának, hogy német, olasz ő,

S fejében nemcsak lé, de némi ész is fő.

Hadarta Ady, Kölcsey sorait,

De sohasem kóstolta meg

Tokajnak borait!

Álmodott vagyonról, s közben elásta.

Rohant végig az úton, sikátoron,

Talpig, bőréig elázva.

Nem emlékszik, nem emlékezett

Hiszen pénzért vette meg

Az egész életet!

Más pénzét adta, más tudásért,

Mert régi dolgozat, ősi írás volt:

S az oktatón így nem is esett folt!

Soroljuk, mi volt a szabadegyetem?

Végig hajbókolt minden terepen:

Beadta a mama dolgozatát,

Csak az volt a baj, hogy

Sosem nézte meg a fokozatát!

Hisz a mama ingatlant bérelve,

A szomszédét vette el összepréselve.

A titkár átvette végig köhécselve,

A konzulens olvasta büszkén pöfékelve,

S ha megnézzük, az egész jól

El lett csépelve, mert a szerző

Hamarosan megjött köhécselve,

Öregen, éhezve, fázva, hogy:

Ő most míly nagyon meg lett alázva!

Így a papírra letérdelve,

Lassan az lett rápréselve, hogy az

Eredeti dolgozatot a portán

A lusta portás kipöfékelte az orrán,

S így a szerző tündérnyelve

Nem lehet most érzékelve, - mert sajnos-,

Valami csoda folytán

A tulaj a szobát kettészelve

Minden percen csak nyögdécselve

A gondolatot megérlelve, a

Felsikált padlóra térdelve

- Jó hangosan- , vezérelvét ismételve

A szobát önkényesen megpecsétélve

Az eredetit beékelte jó erősen kibélelve,

Hogy a leendő unokája diplomát is

Igényelve, ne legyen majd mellékelve.

Mint ahogy bárhol máshol,

Ki is lett tessékelve a rektori szobából.

Mindezeket megismételve a bíró

Kukoricára és szegre térdelve

Imádkozott jajveszékelve, hogy

Nem volt ez az ő elve,

S talán, mégse legyen ő kettészelve,

Mert az egész oktatást ő is megismételte.

Így történt, hogy a szabadegyetem

Elve és terme kőkeményen ellenállt,

Míg meg nem győzte végre a

Szende Pétert, meg a Pált,

Hogy elvekre alapozni nem

Igazán lehet, mert a szavak

Értéke könnyen tönkre mehet,

Ha más időben más olvassa

Azt el,

Így aztán mégis azt tanácsolom,

Hogy az egészet inkább

Iszonyatos sebességgel pillanatokon

Belül örökre hadd el!

Ha a mese mégis egy kicsit is megérte,

Látni fogom végig, mi lett megértve!

Szeged, 2020. július 06.

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

A fotó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.