Lövey
Varga Éva
Desiderius
(Égő
május ciklus)
Édesapám,
Varga László Dezső (1949-2015)
és
nagyapám, Varga Dezső
és
minden elhunyt Dezső emlékére
Desiderius,
óhajtott gyerek!
Az
ókortól él már a neved
Hajnaltól
napestig, estétől reggelig
Mindenki
tanult veled
Sejtelmes
neved ma már történelem
Benne
van múlt és jelen.
Virág
nő, növényke és termés terem
Mindenütt
kezed és lelked nyomán
Túl
a végtelen életen,
Halál
után is,
A
jövő rögös útjain át.
Dezsi,
Dezsőke, Decsi mind
Becézett
alak
Csak
állnak és várnak, majd
Lassan
felépülnek a védőfalak
Tető
került rájuk, díszek
S
minden felépült lassan
Ahogyan
tiszta tested és lelked
Merült
el fáradtan a habban
Sziklakert,
várfal, gátak
Írták
a történelmet végig
Benne
volt Róma és Bizánc,
S
a középkor is, mely ma is
Ezer
sebből vérzik
Benne
nevedben karcsú termeted
Római
és bizánci múltad
S
mindenféle fegyvered
Mint
a hadvezérnek hajdanán
Minden
jól megépített
És
rögös út rejtő hajlatán
A
monostorok Desideriusa
Te
voltál magad
Oktattál
írást a középkorban
S
törökök ellen vezettél hadat
Sorolhatnánk
még hol írtál
Valóban
nekünk történelmet
Az
idő árján a végtelenben
Hol
ma csak képzeletünk halad
Te
voltál Kosztolányink is
Maga
a rejtett és nyitott szó
S
benned volt minden gyermek
Sírása,
kacagása
Az
ötvös, a bányász, és
Mindenféle
szó.
Elment
az idő, a végtelen
Árján
valóban elrohant
Testedet
és testüket ma már
Őrzi
és védi a virágos hant.
Leborul
előtted a történelem
Csöndben
súgja minden szavát
Hogy
föl ne riassza álmából
Soha
senki többé
A
kincseknél is drágább
Örök
apát, s nagyapát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése