Lövey Varga Éva
Tapló
Napló - Szerkesztői gondolatok
Sok
éve, még talán 7 éves gyerekként határoztam el, hogy a kis vers
és meseíráson kívül, amit annak idején Móricz Virágék, Szabó
Magdáék láttak, hallottak, talán egyszer majd könyveket fogok
kiadni, szerkeszteni fogok… olyan számítógép mellett, amelyet
akkor még csak ritkán láttam, és amivel akkor még, csak
játszottam. Aztán, mivel nem ment úgy a program, mint szerettem
volna, hát, elkezdtem tanulni, hogyan lehet fejleszteni, mi is az
az igazi matematika, hogyan működik a számítógép, hogyan
működnek a technikai dolgok, készülékek, miből is áll az
anyag.. Hanyag az ember sosem volt. Hát, rímes prózává érett
minden anyag, s lassan a versenyek mellett a titkok száma is nőtt,
levelek, melyre nem jött válasz, és mégis megjelentek az írások,
mások nevén, évekkel később is. A gyerek is okos, ha a szüleit,
tanárait megvezetik, megtalálja a maga módszerét a védelemre,
amivel nem csak önmagát, hanem az őt tanítókat és nevelőket is
óvja. Hamar tanul, hamar felismer dolgokat, eseményeket,
összefüggéseket. Pláne, ha naponta szembesül mások
visszaéléseivel, vagy rosszindulatával, és percek alatt
megjegyez, megtanul dolgokat… Vagy akár órák kellenek valami
bonyolultabb dolog megértéséhez.
Más is
volt nehéz helyzetben. A fizikához, matekhoz, kémiához a görög
betűket ugyanúgy ismerni kellett, a latin bár egyszerű, egyedül
is tanulható nyelv volt, a görög a maga különlegesebb betűivel
már megpróbálja a kezdőket. Bár, a rajzkészség többnyire
sokat segít… s a végén, pillanatokon belül az orosz is a fülébe
mászik az embernek, ha megtanulja a nyelvek struktúráját,
felépítését.
A
kiadásokhoz is sok nyelvre van szükség. A tanfolyamok, eltűnő
anyagok magukkal vonják a szerzői jogvédelem ismeretét, és a
visszaélések okának kutatását, a megoldások keresését, a
gondolkodást, az elmélkedéseket, a megfelelő és optimális
elgondolások létrehozását, a levéltári és más
múltkutatásokat, amelyeket szívvel-lélekkel kezd el az ember már
az első betűk leírásakor is.
Hogy
mennyi mindent kell megtanulni az élethez, igazán csak az érti meg,
aki figyeli, és aki saját akaratából éri el a dolgokat, és nem
másokat hibáztat azért, mert valamit nem ért, valamire nincs
pénze, vagy valamit másként kell megoldani, esetleg akadályokba,
érzelmi korlátokba ütközik valamilyen családi, iskolai esemény
vagy nehézség folytán.
A pénz
nem minden, sok helyzetre van megoldás másként is. Tanulni meg sem
a tanár, sem a szülő, sem a dédszülő nem fog és nem is tud
senki helyett, de még a barát sem. Ha ő tanul, akkor azzal ő fog
fejlődni, és még nagyobb lesz az én és a te távolsága.
A
kritika nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki rosszat szeretne
neked, vagy rosszat akar. Esetleg megoldást kínál, utat mutat a
megoldás felé, vagy arra próbál orientálni, ami neki és neked
is jobb lehet, esetleg: a közös céljaitok felé.
Tervezni
lehet és kell is. Az álmokat el kell gondolni, meg kell élni.
Hogyan is? Milyen módon?
Jó
kérdések, ugye? A válaszok is ezerfélék lehetnek.
Megéled,
reméled, feladod, megkapod, elejted, eltemeted a múlt kincseit. De
vajon, akkor miből is tanulsz? Ha nem beszélsz, nem kommunikálsz,
több százezer kilométerre tőled ki is fogja tudni?
Ha
leírod a dolgokat, talán – mégis szeretnéd másnak, másoknak a
tudtára adni.
Nem a
fióknak írod, a fiók nem olvas, nem tanul, .. elrejt dolgokat..
Hogy, egyszer, majd valaki kinyissa, kitárja, meglássa, elolvassa,
megértse, használja.. Tanuljon belőle, következtetéseket vonjon
le, viszonyításként használja, találgasson, építkezzen,
tanuljon, hogy a saját kárát csökkentse, az időt megspórolja,
hogy ne kelljen neki is átélni, megélni, vagy éppen megélhesse a
dolgokat.
Mitől
is félsz? A lopásoktól? Attól lehet. De ha te nem lopsz, nevetve
arrébb állsz és fájdalommal ugyan, de alkotsz újat, keresel más
megoldást, és eljön az idő, amikor bebizonyosodik, hogy te írtad,
te alkottad. A gyermek is ilyen. Belekódolja a programjába a
védelmet, amit más nem tud más, nem vesz észre, és még 50 évvel
később, a technikai fejlődés magas fokán sem veszi észre senki,
hogy matematikai védelem alatt, több millió más program vette át
a kódokat, és adta tovább, védve a szellemi terméket. Milyen is
a világ!
Zseniális.
Minden ember, minden egyén az… Mindig, minden körülmények
között megtalálja a megoldást, a szeretetre, a közvetlenségre,
az együttélésre, a megoldásra, a közelségre, a hasonló
szellemi alkotásokra...és igényekre, a hiányzó gondolatokra, az
ötletadó tervekre, mozdulatokra, és minden másra.
Nem
vetted még észre? Ha eltűnik, a közösség újra a körébe von..
Megsimogat, visszahív, és elvégzed még egyszer, még egyszer és
még egyszer, mindig többet tanulva, mindig többet átadva, mindig
emlékezve, mindig többet tanítva…
A világ
végtelen.. mondaná, és mondhatná az ember. Vallásilag és
szellemileg, fizikailag is.
A kémia
és a fizika csak egy matematikai képlet a világ leírására, a
biológia pedig ezekből épül fel.
Vajon,
ha elhiszed, hogy tökéletes vagy, fogsz-e tanulni? Ha ajnározod,
megköveteled a másik elismerését, és közben gyatra műveket,
alkotásokat adsz ki a kezed közül, mert egykor tanultál valamit,
és más elhiteti veled… Vajon milyen művek lesznek azok? Ha
visszaolvasod majd két hét, vagy egy év múlva, hogy fogsz rá
gondolni?Szeretettel, vagy, nem akarom látni, és elteszem a fiók
mélyére.. kidobjam, vagy megtartsam. Ha meghalok a következő
pillanatban, hogy fognak rám gondolni, fogják -e tudni, miért és
hogyan született, a levél, vagy az alkotás?
Belegondoltál
már? Meghalnak emberek pillanatról pillanatra, úgy, hogy nem érik
meg a 100 éves korukat, a 105 életévet, s csak éppen a pólyában
világra jőve távoznak tőlünk egy másik világba. Baleset,
betegség, hiba vagy akár ismeretlen okok folytán.
Belegondoltál,
hogy ha átadsz valamit, közölsz valamit, tanítasz? Mit szeretnél
elérni a jó, és mit a rossz közlésével? Befolyásolni
szeretnél, kiket, és hogyan? Tanítasz -e a rossz ismétlésével,
a jó eltüntetésével, vagy azzal hogy más műveibe raksz valamit,
máshol jelentetsz meg, vagy összecserélsz hasonló nevű
embereket, azonos arcokat, vagy akár lakcímeket, adatokat? A világ
minden pontján.
Neked
hogy esne, ha a hasonmásod adataiban landolna a családfád, és a
tiedet kiirtanák egy hiba folytán.. Ha nem lehetne gyermeked, ha
neked kellene eltemetni, mielőtt szül, vagy mielőtt szakmát
választ, vagy mielőtt megszületik? Akkor mit és hogyan szeretnél
korlátozni, közölni?
Ha a
képernyőre vágysz, miért nem megfelelően jelensz meg előtte?
Szerinted ki az, aki fogja a kamerát, és mit szeretne belőled
megmutatni másoknak, és mit kell neki megmutatnia? Azt hiszed a
film csak játék? Azt hiszed, hogy nem örök élet? Hogy adásba
kerül és elszáll? S nem őrzi meg századokon át semmilyen
adathordózó, emlék, vagy kép? S ha mégis, mégis talál az ember
valamit, amivel feltámasztja a múltat, a keresgélései,
zsenialitása folytán, technikai tudása folytán, akkor mi is lesz?
Hogy
gondolod, hogyha semmit mondó forgatókönyvet írsz, ha csak
pillanatnyi örömöket mutatsz meg, nem fog a jelenre és jövőre
hatást kifejteni? Egy rosszul megkötött nyakkendő nem jelent
semmit? Nem éppen a csomózás technikáját elfelejtő ember fog
belőle tanulni, vagy nem éppen egy karikaturista gondolatait fogja
exponenciálisan megnövelni ahhoz, hogy elérje és elérhesse
célját, hogy élére állítva a világot, feje tetején
szemléltetve vigye más irányba a társadalmat, más döntések elé
állítva?
Ha úgy
gondolod, az etika oktatása nem jelent semmit, mert te utáltad, ha
a világ millió évekre visszamenően általa működött, ha
eltörlöd az oktatását, könnyebb dolgod lesz, és nem romlani fog
általa, hanem újra ki kell az egyénnek egyenként találni azt,
amit most elmulasztasz vele?
Vajon
mit is szeretnél az írásaiddal közölni, és milyen módon?
Mit
szeretnél az alkotásaiddal megmutatni, a sérült szobrokkal,
extrém vonalakkal, egyszerűsített rajzokkal vagy a csonkig tördelt
szövegekkel, a helyesírási hibákat tartalmazó programokkal, a
nyelvi hibákat tartalmazó fordító programokkal? Ha a betűhibát
több nyelvre átviszed, gondolod, a nyelvet érteni fogják, nem
romlani fog, a hibád folytán?
Hát,
kalandra fel… látod, ez az élet nem is olyan egyszerű, mint
amikor elgondoltad, hogy eldobod tankönyveidet, eldobod a ceruzádat,
többé nem írsz még levelet sem, nemhogy dolgozatot, ha azt
hiszed, hogy elhagyod az iskola padjait, és a munkahelyhez, a
társadalomban éléshez, a családhoz nem kell folyton tanulnod és
tanítani, tanítanod. Mit felelsz, ha a gyermeked, más gyermeke
megkérdezni, hogy nem érti, nem tudja, mondd el, mutasd meg,
magyarázd el?
Azt,
hogy te sem, keressen mást? Hol keresse, ha nem oktatják? Amit nem
oktatnak, annak utána fog menni, el fog indulni, meg fogja keresni,
keresni fog olyan embert, aki segít neki megérteni, el tudja
magyarázni: megoldást kíván. Ha a saját nyelvén, saját
hazájában nem találja meg, elmegy más országba, megtanul más
nyelveket, hogy utána át tudja adni másoknak..
Mit
szándékozol tenni, mi a célod?
Adásszerkesztőként,
szobrászként, festőként, vagy akár íróként, tanárként? Vagy
a mezőn dolgozó kétkezi munkásként? Ismered a növényeket? Hol
tanultad meg? A madarak hangját? Egy szobában, bezárva
hallottad-e, valaha is, láttad -e?
Mit is
szeretnél elérni?
Nem
elég a kérdés, a világról, vagy rólad?
Merre
indulsz?
A kép forrása: Ingyen hátterek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése