Lövey
Varga Éva
Eső
mossa
(Égő
május ciklus)
Eső mossa le a fák levelét
Tisztára festi az ég kék
színét…
Nem piszkos, nem szürke,
Hanem aranyban ég
Selymessé teszi az öreg éjt.
Szikrázik rajta ezernyi
csillag
Ragyogva szórja sugarát a
Hold
A Tejúton valahol az űr
peremén
Lovakon feltűnik ezernyi
holt.
Eltűnt az égszínkék
De zászlókon ég ma is
Súgja fülünkbe ezernyi
titkát a múlt
A szellő szárnyán hazai
földet
Homokot, vízcseppet,
pollenkét hord.
Merre jársz az éjben Csaba
ezernyi hada?
László király mit üzensz
nekünk?
Madarak szárnyán, gyalogosan
Ma is ezernyi kilométereket
megyünk.
A világ óriás, mégis
kicsinyke
Szívünkben hordjuk a hazát
Otthon vagy itt is, otthon
vagy ott is
Kicsinyke magyar család!
Eső mossa le a fák levelét
Esőt sír a csillag, a Nap
Eső mossa le arcodat ismét
Hogy újra felemeld mindkét
karodat!
Szeged, 2020. május 17.
A
vers és fémkarcolat, a fotó felhasználása, utánközlése vagy
átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével
lehetséges
Fémkarcolat:
Lövey Varga Éva
Fotó:
Lövey Varga Éva
Copyright
2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése