2020. május 19., kedd

Lövey Varga Éva: Dicsérlek (Égő május ciklus)

Lövey Varga Éva:
Dicsérlek
(Égő május ciklus)


Ott álltál egykor,
Elveszett bárány
Hol lenyugszik
Csöndben a Nap
Hol a Föld lassan
Összeér az Éggel
S hol roppant nagy
Csillagszekér szalad
Sírtál volna, ha
Van elég merszed
De büszkén néztél
Csak magad elé
Hisz kész nővé érett
A gyermek, kit a
Társaiddal tudóssá
Neveltél
Megkaptad majd
Elvesztetted egy röpke
Pillanat alatt
Kinyújtott kezedet
Lassan visszahúzva
Félve attól hogy
Valóban megragadd
Míg az éj koszorúzza
Mitől féltél vajon?
Magadtól, tőle?
Vagy attól hogy tán
Még megtagad?
A félelmed valóra
Válva állt eléd
Templomnak leple
S városok szelleme
A tudás terhe alatt
Bíztál benne vajon
S bízott benned ő
Mikor összeért
Újra a sorsotok?
Titkos vágyaid
Észrevétlen tán
Csak orrod alatt
Mormolgatod.
A lélek s a sors
Talán észrevétlen
Hitted volna ott
Álarcod mögött
De nem úgy kellett
Mégsem lennie
Sorsotok össze-
Majd szét is költözött
Valóban játszma
Az egész élet
Valódi sors az
A kis pillanat
Amikor csöndben
Mélázva újra
Kezedbe vetted
A tolladat
Minden választás
Valódi döntés
S életre szóló
Irányt is ad
Ezzel rajzolod
S ezzel rajzoltad
A valódi megélt
Sorsodat.

Szeged, 2020. május 18.

A vers és fémkarcolat, a fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

Fémkarcolat: Lövey Varga Éva
Fotó: Lövey Varga Éva
Copyright 2020


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése