2022. október 6., csütörtök

Seuso, te drága...



Új Beatles biblia. A négy apostol mítosza; diszkográfia Kis Kós Antal, képanyag Illés Andrea; Scolar, Bp., 2011


Nyomtalanul. A gyilkosok köztünk vannak; Scolar, Bp., 2010


Lezáratlan nyomozás; Ulpius-ház, Bp., 2004


A védelem tanúja. Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. [Elbert János] életéről és titokzatos haláláról; Dovin, Bp., 1990


Beatles biblia. A négy apostol mítosza; Gondolat, Bp., 1969


Az eltűnt személyiség nyomában. Tanulmányok; Szépirodalmi, Bp., 1966



A titkos háború: egy nyomozás története/ Ungvári Tamás


https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Fedina_L%C3%ADdia






Fedina Lídia


A Seuso-mozaik; Erdélyi Szalon, 2019



Csupor Tibor: A Seuso-kincs rejtélye


Bencs János: A Seuso-kincs rejtélye


Szántai Zsolt: Parthusok kincse



Azt hiszem, egyelőre ennyi is elég.


Jó olvasást


Üdv


Évi




2021.06.12. 14: 38









Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elfáradt napok

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elfáradt napok

A nap végére komoly fáradtság jelentkezik általában mindenkin. Főleg, ha az a nap meglehetősen hosszúra nyúlik, s átbukkan az éjfélt jelző, sötét 12-es, vagy akár digitálisan 24-es számon.

Ezek a napok meglehetősen fáradtak, mozgás és szellemi csere hiányában is.

Az extrém hamis vádak, rágalmak, amik az embert érik, csak bizonyos fokig érdektelenek, amíg nyomozati célokat szolgálva hallgatásra ítéltetnek. Vagy ott a másik oldal, amely másokat meghatároz. Hallgatni arany. Már, ameddig a közérdek nem írja felül az elnyomások elhallgatását, a zaklatásokat, s egyebeket.

Mert valljuk be, vannak ilyenek, s elsősorban jogászoktól, katonáktól erednek, s nem feltétlenül képzetlen emberektől. Mikor gyerek kezdi a zaklatásokat, mert a butasága révén menőnek képzeli magát, az apán kívül, anyán kívül más is jól odacuppant neki egy-egy pofont. Ha mégsem következik ez be, akkor vagy a címlapok botrányhőseivé válnak, vagy mindent elvesztenek.

Az élet választásainak mindig csak két oldala van. Vagy igen, vagy nem. Talán nem létezik, meg később sem. A később már nemet jelent, csak ritkán lesz belőle igen, mert a többi választás az élet kérdéseiről mások szemében átveszi a kérdésekkel a döntéseket, s azok akár végtelen halmazát, a be- és kilépő emberekkel.


Tény, hogy ezek az életkódok, a matematikailag vezérelt világ sose lesz mindenki számára megfelelő időben érthető. Olykor az emberek nagy része professzori fokozatokkal sem érti meg, vagy közmegválasztások után.

Szomorú tények ezek, hogy azt, amit más már alig nyolcéves korára tud, más egy életen át nem ismer meg.


Van mindig másik tényező, akár sok is.

Ha letolod, elmagyarázod, akkor sem figja megtanulni, megérteni, aki nem akarja. Bem fogja tudni.


Nem véletlenül vált a tanulás akadályainak pontjává több rendszerben maga az akarat hiánya. Természetesen az elme működik. Teljesíti azt, amit elképzelsz, eldöntesz. Aligha tud különbséget tenni igen és nem között. Megvalósítja.


Lehetne ezeken logikai levezetésekkel vagy kódokkal elmélkedni, vagy akár nyelvészeti programokkal, darabokra szedve a mondatokat, szókapcsolatokat, szavakat.


A fizikai valóság tényén mindez mitsem változtat.


Az élet pedig megy. Akkor is, ha dolgozol, vagy akkor is, ha fáradt vagy, vagy beteg akarsz lenni.

Mindig azt teljesíti, amit szeretnél.


S ez egy végtelen üzenet.



Szeged, 2021. június 14. 00:42


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Sírás helyett nevetés a megoldás?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Sírás helyett nevetés a megoldás?


Sok etikailag hibás dologgal találkoztam az emberek, az ismerősök, ismeretlenek életében.

Amikor az ember ír, írt, akkor is figyelembe kellett vennie mások füllentéseit, elhallgatott dolgait, s sok más egyéb dolgot, s tudta, hogy egyszer úgyis el kell mondania, le kell írnia. Akkor is, ha már nincs kapcsolatban azokkal az emberekkel, ha azok már elhunytak, vagy egyszerűen a veszekedés-teóriáik miatt nem képesek normális kommunikációkra. Van úgy, hogy nem szeretnél a József Attila vagy esetleg a Hofi Géza szerepben tetszelegni, s választanod kell.

Mégis, amikor látod, hogy a dokumentációkat, a kapott ismereteket nem érdemes, nem lehet meghamisítani, akár az elnyomásukra, fenyegetésekre, kiközösítésekre sem. Igazán adrenalin növelő tény, hogy hallgatnod kell, de mégis el kell mondanod, valamilyen formában közzé kell tenned, miközben tudod, bizonyos szabályok miatt ők sosem látták, sosem láthatták a valódi adatokat, neked pedig már nincs is kedved utána járni, megmutatni, pláne, ha az a másik fél veszekedésben élve ragaszkodik ahhoz a skatulyába zárt elképzeléshez, amit magára erőltet.


Ejnye-no...


Mondaná a színpadi vagy a filmrendező. Rossz az alakítás, az operatőr munkája hiába profi, olykor más lesz és lehet a hang és a kép kommunikációja, mondanivalója sokkal másabb lesz, mint amit szánunk neki, mit amire gondolgatunk. Nemde, mi választunk? Vagy mégsem?

A másik nem veszi észre a hibáit, nem is hallgatja meg, valamilyen módon a visszaéléseire rá kell vezetni, gyógyítani kell, meg kell beszélni, mert a megoldás hiánya attól, hogy te nem foglalkozol vele, vagy hallani nem akarsz róla, ott lebeg a levegőben, és ott fog lebegni. S további hibákat, károkat, veszteségeket fog generálni. S azt mind majd a te neveden rója fel az utókor, hogy te voltál az ok, az okozat pedig mind ama tett vagy nem tett következménye.


Az egész világod fizika, matematikai-logikai leírásokkal. Kételkedsz?


Vedd hát elő a régi, ókori oktatási anyagokat, a középkori képzéseket, a filozófiát, a retorikát.

Vedd elő a művészetet, a nyelveket.


S máris kajánul vigyorogsz a gyilkoson, aki szenved, a börtönben ülő ártatlanon, akár a hülye bírón. A tudóst püfölő szerencsétlen tanulatlanon, aki meg nem értése és értettsége feszültségét fizikai bántalmazással akarja levezetni, azt hivén, hogy attól talán érteni fogja, vagy a másiknak kevésbé lesz igaza.


S mi is történik, ha a megfelelő intelligencia még vagy húszfajta képzéssel is társul?


Az okos orvos sosem bízza el magát, soha nem fogja azt hinni, hogy mindenható, de azt sem, hogy semmire nem képes.


Az okos bíró sem.


Viszont mindig tanul...

Akkor is, ha azt hiszi, hogy az nem szükséges...


Mert hát, a halál pecsétje ... az orvostól, jogásztól és döntésüktől független. S átjárható az ismeretlen dimenziók között is


Folytatni meg csak a határokig lehet...


Szeged, 2021. Június 24. 20:49

Lövey Varga Éva Tapló Napló Irodalommal bíró birodalom ( Apukám és nagyszüleim emlékére)

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló

Irodalommal bíró birodalom

( Apukám és nagyszüleim emlékére)


Az Irodalom Birodalom cím egy naplójegyzetben született valamikor a kilencvenes években, ott a Tisza-parton, a határokon, ahol gyerekkoromat töltöttem, a mindennapi teendőkkel, a kis elkülönített kertrészemmel, a rajzokkal, könyvekkel bíbelődve, a határjárások közben, a vadászati túrákon, melyek inkább róka vagy madárlesek, őzváró, vaddisznó kukucskáló túrák voltak, kígyóbűvölő rovarhajkurászásokkal, s lehetne még sorolni. Mindenesetre a madárfüttyös világ növény-, és állatvilág ismeretét, a határozók böngészését semmi nem helyettesíthette volna. Egyetlen tanár, tábor sem. Talán kivételesen zseni családba született az ember, a biológia világába rejtve és rejtőztetve. Ma is hálás szívvel gondolok szőke, kék szemű, szálfa termetű édesapámra, aki az övén hordott vadászkéssel, vállán hol a tizes, hol a huszas kaliberű fegyverrel néha azért elvitt egy-egy vadászatra is, a lányokat csúfoló fiús apukák közé. Nos...egyikük sem volt olyan felkészült, olyan valódi édesapa, mint aki mellett én felnőhettem, felnőttem.

Hatalmas tudását az összes egyetem minden tanára sem érte utól. Emberségét és szeretetét tizedannyira sem érte el és bírja a mai napig sem senki... Professzori, igazgatói, miniszteri, egyházi címekkel sem..

Nem tagadom, nincs mit tagadni: hiányzik. Sajnálom, hogy bem ringathatott unokákat, úgy távozott ebből a világból, amely láthatóan kiemelkedő képességei ellenére megkínozta. Igazságtalanul, mint sok más embert is.

A könyvek, melyeket kaptam, megfizethetetlen kincsek...hozzám nőttek, belém ivódtak. Együtt éltem, lélegeztem írójukkal, lassan akár gyorsan falva a betűket.. Sajnos a László Gyula könyvem Miki egeres matricájával a kézírásommal a pécsi Tudásközpontban egy bunkó hölgy a saját Varga Éva unokájának kisajátítva egy könyvtáros segítségével lenyúlta. Hiába szóltam. A kézírásomon kívül László Gyula bekerajzolt, s alig vártuk a megjelenést. Szomorú voltam, s vagyok a mások nyilvános taplósága, önző lopása és neveletlen jogtalansága miatt. Sajnos nem sokkal később az eset után édesapám meghalt. Magával vive a sok fájdalmat, amit kaptam, s amitől édesanyámmal nem tudott megvédeni.

Csak néha kaptam rajta gyerekként is egykor, hogy az elkért jegyzeteimen kívül az írásaimat is böngészgetni kezdte, s persze félvén elkérni azt, míg a rajzokat ő maga is nézte.


Az egyik ilyen rajznál ő is rajzolni kezdett nekem. Nem grafittal, tollal. A rajzok az enyémmel egy lapra kerülve egymásba folytak. Később beszkenneltem. De három más rajzzal. Illusztrációként egy meseíróm meséjéhez tettem fel a lapomra, ahol nevet nem írhattam hozzá. A meseíró később összeveszett velem, hogy az az ő rajza. Holott a rajz szkennelve Artisjus és MSZH pecséttel került a borítékokba. A kéziratokat direkt nem raktam bele. Szóval, ha valaki lopta a kézirataimat, a bérletekből, egyetemről a dolgaimat, soha nem lesz meg semmi eredeti... Nem hiszek már a hozzám vagy szüleimhez hasonló becsületes emberek meséjében, nem csak a velem történt, vagy velük, másokkal történt dolgok miatt. A becsületes jogász vagy bíró meséjében pedig még kevésbé, a jogi karok, meg a jogi irodák munkaviszonyai után.


Szóval, ez az irodalom-birodalom nyelvekkel, régészettel, szavalóversenyekkel, tánccal és kórusokkal nőtt és gyarapodott...


S a végén egy teljesen más ember birodalma lett belőle, mert ez a név tetszett neki. Csak - mint más sem,- ő sose olvasott a jogaszaival eleget... S hopsz, csöbörből - vödörbe ejtett...


Nekem pedig ma is (lassan nagymama korban is a jogi és orvosi adatcserék miatti gyerek nélkül) hiányoznak a nagyapós és apukás határjárások....


Szeged, 2021. június 15. 00:42


Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele Kicsire nem adunk, a nagy nem számít

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele


Kicsire nem adunk, a nagy nem számít


A sok munka mellett egyre nagyobb visszaélésekre derül fény a jogi eljárásokban és berkekben, nem csak jogi irodák és végrehajtók, de bírók és végrehajtók, nyomozók működésében is, valamint a tanulmányi osztályok és a felvételi nyilvántartások, valamint jogi irodák és munkaviszony nyilvántartások körül.


Az egy dolog, ha a kutató adatvédelmi okok miatt nem tehet mindent közzé, de a másik oldal, hogyha nem teszi közzé, az félreviszi az eljárásokat és igazságokat.


A hurok az egyre jobban feszül a miniszteri, igazgatói nyakakon, amíg egyes emberek adatai semmilyen szinten nincsenek helyükön, és még az általános iskolai osztálytársak vagy hat ország egy-egy embere meg tudja cáfolni a nyilvántartók vagy az eljárók, nyomozók adatait.


Logika az élet alapja, ahol nincs meg a rend, ott valaki vagy hibázott valakikkel, vagy pedig ő maga az, aki pszichikailag nincs rendben. Felvételek, fotók, adatok mindenütt vannak. Habár a mai technikák mellett minden manipulálható, azért hamar kiderül, hogy a bíró hamis volt, a vizsga helyett valaki a jogászhallgató ellen eljárást indított, stb.


Habár nagy a csend, de a kutatási anyagok és előadások lopásával, eltűnt bankszámlákkal, gyilkossági és egyetemi fenyegetésekkel, tulajdon és végzettséglopásokkal került vissza a magyar bérletbe a Seuso. Nem csak egyetemek között cserélték be a hallgatói adatokat, de a kutatók családjait is tönkretenni igyekeztek.


Nem beszélve arról, hogy a tanárok húsz év különbséggel a Forster Központ alkalmazottjával végzős és kezdő hallgatókat kevertek össze rossz hír terjesztéssel, mivel képtelenek voltak hasonló nőket megkülönböztetni.


Ennek a következménye is lehetett a HÖK hibáinak sora, az elmaradó ösztöndíjak, és a fokozati keverések sora, a rosszul kiadott diplomák tömkelege az egyetemen.


Természetes, hogy több tízezer email is erről árulkodik, meg a kancelláriai informatikai osztályon nem kezelt hibák sora.

Az anyagok nagy részének kezeletlenségéért a TEK, a Kibervédelmi Szervezetek legalább olyan felelősek, mint a kormányhivatal azonos nevű gyereket és felnőttet gyámhivatali gondnoksági és gyámsági eljárásban felcserélő alkalmazottai és vezetői. S mindez szociális visszaélések kezeletlenségeinek sorából induló vámnyomozásokból, eltűnő adóbevallásokból, meghekkelt ügyfélkapu rendszer problémákból derült ki.


Szóval, a talaj izzik a talpak alatt, nem csupán a kitörő vulkánok miatt, és nem csak a régészeti és bányászati anyagok ellopásai miatt, de a más egyetemről 20 évvel utána jogvédetten más neve alá iktatott publikaciók, dolgozatok, előadások miatt is: ia közléseket, a szünetben való hangfelvételek, a bankszámla költségek és a jogdíjak vezetésének ellenőrzésével igazolttá lehet tenni.


A cérna bár elszakadt, Ariadné fonalának vannak következményei.


A gyermeklopásokat vagy a bírói okirathamisításokat képviselőknél is büntetik.

Ezekben az esetekben a nemzetközi meg a más országok törvényei fokozzák a büntetéseket.


Szeged, 2021. Június 16. 14:57


https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Seuso-kincs

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden


Sokan ismerik az ókorral foglalkozók, ókort kedvelők közül Mócsy András nevét. Az évtizedek óta elhunyt régész beleírta magát nem csupán sokak szívébe, a szakanyagok sorába, de talán a történelembe is.


Kevesen tudják, hogy nagy régészeink többsége nem csak kóricálni engedte maga mellett a gyermekeket az ásatásokon, de nagyon gyakran komoly munkákat rájuk bízva tanította őket, bízván abban, hogy a magocskák, amiket elvetnek, termő talajra hullanak, s egykor majd valahogyan gyökeret eresztve szárba szökkennek, s lassan virágot hozva termésbe hajlanak.

Szép hasonlat. Gondolkodik ma el mindenki. A magocskákat egykor magába foglaló és fogadó gyermek, tinédzser, és mára régen felnőtt, lassan unokákkal az ölében járó ember, aki céltudatosan más ismeretek szerzésével a látszat ellenére is a pályán maradt, azoktól eltérően, akik úgy tettek, mintha ott lennének, mégis a visszaéléseik folytán lassan kihullottak a munkák sorából, elvesztek a semmittevésben, vagy a sok összekevert munkában, adatban. A gátló tényezőket sorolni lehetne.


Természtesen kevesen tudják azt is, hogy a kulturális élet egyes területei a politikaval egybefonódva rengeteg levéltári anyagot, s összefüggést rejtenek, s az ismeretek hiányosságai szintén adatvesztéseket okoznak, más irányba vihetnek megoldásokat, tevékenységeket, ellenőrzéseket, célokat.


Valahogy ezeken soha nincs idő gondolkodni, valahogy soha nincs idő átrágni, közölni, kérni...

Vajon miért is?


Ha László Gyula nem lett volna egy ideig munka nélkül, talán nem lenne ennyi szép könyvünk tőle, mert Móra Ferenchez hasonló hajszoltságban csak elbeszélésekbe, kis színesekbe, glosszákba vagy novellákba rejthette volna munkái eredményeit.


A régész epigráfus, ókortörténész Mócsy is sok mindent élt meg kora politikai helyzetében. Tudjuk jól, a régész élete nem igazán unalmas élet, már csupán abból kifolyólag sem, hogy mindenki régésznek készült, régész akart lenni, régésznek hiszi magát, és képzettség nélkül késsel - villával is neki állva, kézzel megfogdosva minden talált tárgyat, csontot felszed, bezsebel, hogy azt ő találta. Abba sosem gondol bele, hogy mi van, ha az adott esetben egy lopott tárgy ujjlenyomatokkal, vagy gyilkosság eszköze, esetleg más korból származó töredék, amit a réteg nem kronologizál, sem a mellette talált, más korból estleg újra használt pénz. Már miért is kellene? Gondolja ő, a nagy szájával... Azért, mert ahogy ő a polcára állítja, adott esetben egy egykori Pompeii esethez hasonló eltemetődésnél évszázadokkal később a megtaláló őt fogja a primitív embernek és korszaknak gondolni, mert az ő rétegében találja, s nincs ráírva, hogy az már akkor egy esetleg kétezer évvel ezelőtt élt ember munkája, használati eszköze vagy művészeti kelléke volt.

Remélem, ez a kis példa is segít szemléltetni, mennyi minden is kell a régészethez, mennyi mindenre kell odafigyelni


Senki nem állítja azt sem, hogy egyes szakmák könnyebbek vagy nehezebbek lennének.


De, mégis, képességtől is függően, élettől függően változik minden. Van aki akar, és képes mindent megtanulni, van aki másra bízza, fizet érte.


A tanulás egyéni akarat kérdése, ahogy az élet is. Ha nem akar az ember foglalkozni vele, bár meg tudja csinálni, hív egy hozzáértő embert. Mire megtalálja, odamegy, egyeztetnek, sok idő elmegy. Van aki ennyi idő alatt ezt is megtanulja, elvégzi, s gyorsabbá teszi a folyamatot.


Mócsy Andrásról én magam sem tudtam gyerekként mindent, soha nem említette, sem ő, sem mások, a tanár-gyermek viszony, vagy tanuló viszony sokszor mást is rejt, amelyet a levéltári anyagok, vagy a családok sem mindig tárnak fel. Olykor évtizedek telnek el, mire a fontos adat az ember birtokába kerül, és akkor gondol bele, hogy mások, a papírok helyett olykor jobb a szívre, a megérzésekre támaszkodni, a furcsán kapcsolódó adatokat nem félretenni, hanem összeilleszteni. S adatokat keresni, kérdezni a hallgatások helyett.


Nos, most én is ódzkodok mindent közölni. Sajnos belegondolva milyen jó lenne, ha neki mondaná az ember el, nem a sírjára helyezett virág felett suttogna a végtelen éter hullámain. Talán, ő az a titkos testetlen lény, aki munka közben az ember felé hajolva hideg - meleg borzongással és nyugalommal tölti el, talán nem. A mai fizikai és egyházi ismeretek mellett is csak találgathatunk, képességeinkről is.


Apja magángyűjteménye erősítette meg régészeti szándékait, ahogy sokan olvashatják életrajzában. A latin-történelem szakhoz apja orvosi ismeretei kitűnő segítséget nyújthattak. Érdekes, hogy én is hasonló utakat jártam be, de a görög nyelv, a keleti nyelvek éppoly, ha nem fontosabbak voltak a számomra, nem csupán nehéz voltuk miatt is. Mindenesetre, látjuk, sok minden kell a régészethez. S ezt támasztják alá a mai kalandfilmek is, melyek több millió ember kedvencei, mégis a minőségromlások miatt egyre inkább elmaradnak a televíziós műsorok palettáiról. Pedig nagy előnyöket rejtenek. A régészet, a múzeológia pedig csak a folytatás, a rész, a kiteljesedése volt a munkáknak, az érdeklődésnek. A kandidatusi, docensi, stb. fokozatok pedig szükséges velejárói a munkáknak.


Nos, látjuk: ezek elválaszthatatlan dolgok. Az életet pedig mindenki önmaga igyekszik irányítani.


Bár alkalmazkodni kénytelen, és a lehetőségekhez tud csak mérni mindent, nem árt keresni azokat a lehetőségeket, vagy önmagunknak kialakítani, ha azt más nem képes.

Alapművei nagyon sok mindent kitártak nem csak a magyar szakember, vagy érdeklődő gárda szemei előtt.


Érdemes ezeket forgatni, elsajátítani. Senki nem azt hirdette, hogy amit leírnak, azok örök érvényű igazságok. A régészeti anyagok módosítják, módosíthatják az elméleteket. Erre tanított és tanít mindenki. Kellő megalapozottsággal, kellő adatokkal alátámasztva. Éppen ezért nem szeretem, ha mások akar szakemberként, akár műkedvelőként előttünk élt mestereket szapulnak, bármilyen szakmában teszik azt. Újságírásban, építészetben, orvoslásban, akár régészetben, nyelvészetben.


Az idő megy, nem azzal kellene foglalkozni, hogy más munkáját akár lopással, akár lustasággal vagy kavarással tönkreteszik. S fele annyira sem képesek, mint ő. A nagyobb baj, ha valaki nem emlékszik mit tett, mit bem tett, s más húsz évvel azelőtti munkaját kisajatítva közli egyetemi előadáson, konferencián, mondván, hogyha nem régész, nem tudja. De, tudja, sőt, jogvédett, sőt, régész is. Sőt, a volt tanárai is tudják, meg a volt diáktársai is.


Gondolom, eleget mondanak a sorok.


Sőt, azt is tudja, hogy a másik hat egyetemen ki mit adott le, mit adott ki a tanár, mit adhatott ki. Sorolhatnánk.


Mindenesetre Mócsy András személyét nem csak az epigráfia, az ókor miatt juttatta eszembe most valami láthatatlan sugallat.


Fitz Jenő tanár úrral, Soproni Sándorral, Visy Zsolttal olyan tudásanyagot biztosítottak, amit ma a hat-hét egyetem együtt sem képes biztosítani. Persze, ehhez az egyén is szükséges, a célokkal.


Remélem, kedves olvasó, érted az üzenetet. A nem becsületes dolgok mindig kiderülnek, és minden hiba megoldhatóvá válik egyszer.


Jó tanulást, munkát kívánok.


Szeged, 2021. június 16. 16:28.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az adatok és a fogadtatás

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az adatok és a fogadtatás


A ma délután közzétett Seuso anyag kutatási bejegyzések után meg sem döbbentem, hogy a saját lapomban a saját programjaimban amit más kölcsön vett örökre, valaki jelentgetni kezdte a saját csoportomban a bejegyzésemet.


Nem lepett túlságosan az eddig történtek után, és a kiradírozási célú aktus csak alátámasztani látszik a csalásokat és bűnpártolásokat, mivel az illető nem közöl adatot, nem fedi fel magát, csak újabb lopási kísérlettel szerzői jogvédelem alatt álló írás eltüntetésén machinál.


Azt hiszem, ezzel csak olajat fog önteni a tűzre az illető.


A Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Akadémiai Könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár és az újságok, tévériportok, múzeumok, kutatói jegyzetek állományában már minden adat fellelhető, akkor is, ha buta emberek ezeket nem képesek megérteni vagy felfogni, esetleg elfogadni.


Mert hát, lássuk be, buta emberek mindenütt vannak. Vannak a kormányhivatalban olyanok, akiknek nagymamóka az albérletben levő albérlő szekrényéből ellopikázta a bundát, amely az édesanyjáé volt, van a Dunaújvárosi Egyetemi Tanszéken olyan informatikus, aki az őt befogadó tulajdonost űzte el annak párjába beleszerelmesedve a lakásából, s lehetne még sorolni az adatokat, hogy az elköltöző diák helyére szaktársa érkezett, s a dokumentumait lakcím átírással a HÖK a TO hibáival szépen lassan adathibaként átiktatta.

Lassan minden kiderül. Az is, hogy a 18 év alatt professzori címet szerzett egykori kislány 40 éves korára mégsem csak egy vagy hat, hanem huszonnégy végzettségnél többel bír, és hogy nem csak a matematikát jó birtokolni a régészet meg a geológia mellé.


Véleménye persze mindenkinek van, meg lehet. De mindig érdemes körüljárni az ügyeket, mielőtt valamihez hozzászól az ember, s igyekezni kevésbé hülyeségeket tódítani, adatok és kutatás helyett.


Mert, ugyancsak nem lesz mindegy, hogy árnyék alapján szeretnénk áthatással ábrázolni egy belsejében kilenc másik testet tartalmazó forgástestet, vagy kettészelve megvizsgáljuk. Mert előbbi esetben a műszaki rajz tanár mielőtt a vizsgázó a nevét kiejthetné, akkora karót ír a lapra, hogy be fogja tölteni azt ...


S akkor aztán fél évig rajzolgathatjuk ugyanazt, mindenféle ceruzával, tintával meg mindenféle méretben, mindenféle anyagra...


Szeged, 2021. június 16. 21:39


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Adatvédelem és az adatok

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Adatvédelem és az adatok


Manapság az adatvédelmi okok és törvények miatt, az adatvédelemre hivatkozások miatt gyakorlatilag egy fotót nem tudnál készíteni, ha mindent be kellene tartanod, egy boltba és még a térre sem tudnál kimenni. A kamerák, stb. biztonsági rendszerek miatt.

Nem is tudom, hogy valaki belegondolt-e valójában ezekbe a kérdésekbe, vagy akár jogi szabályozásokba.


Számtalan dolog van, ami kétséget és kétségeket vet fel.


Mondjuk a telefonok és a tabletek, a számítógépek használatában, a mikrofonok világában.


Nem is régen megosztottam egy rövid székely anekdotát, amelynek inkább talán glossza színezete van a tanmese jelleg mellett, s ami igazán ütős tartalommal bírt.


Sokan olvashatták a buta tyúk és a ravasz róka esetét, vagy akár a ha más kútba ugrik, te is ugorj a kútba változatokat...Kérdésként, jótanácsként, a fekete bárányok mellett. Milyen szép is a nyelvek világa!


Lényeg az, hogy most sem csak példálózni akarok, minden szóösszetétel, mondatrész és mondat jelentése az adott hangsúlytól, környezettől is függ, beleértve a kommunikációs útvonalakat is.


Ma már senkinek nem kell bemutatni a számítógépes vírus fogalmát, mondaná az ember. De ez a fajta károkozó az informatika világában csak egyféle kártékony program.

S mennyi más dolog van mellette a falovakon, és az adatokat tönkretenni kívánó más programokkal. Természetesen ezek nem maguktól generálódnak. Valaki, valakik megtervezik, programozzák ezeket is. Ezek az adatvédelmi szabályozásokat legalább olyan mértékben sértik, mint maguk a regisztrációs szabályzatok, azaz mindegyik szinte azonos mértékű károkat képes okozni .


Ez nem csupán logika kérdése. Informatikai, s egyéb ismereteké, vagy törvényismereté... Ugye, máris sokat mond? A kezdetben megismert szinteket sokan nem akarják jól ismerni. Megtanulni? Minek? S nem is foglalkoznak vele. Mechanikusan végrehajtanak valamit, aminek a logikáját, működését nem ismerik... s ezáltal a működési hibáikat sem képesek felismerni. Mire kiderül, minden adat, munka ugrott.

Dívik hobbiból is kártevőket gyártani, megtanulni pedig mindenütt kell. A cél, hogy elpusztítson mindent ami a gépen, gépeken van, csak etikai szint kérdése. Nem erkölcsi, mivel a két fogalom közel sem azonos, bár régen egymással igyekeztek definiálni őket, soha nem is volt az.

A pont, pont vesszőcske sem biztos, hogy a gyerekjátékra utal, a rajzokra, lehet mondatokban használt írásjel, vagy morzejel is.

Szóval, aki csinálja, nem fogja fel, hogy a törölgetéssel kárt okoz, milliárdosakat, hogy a jogvédelmi díj nem múlik el attól, hogy valamit kitöröl, stb.


Egy kicsit el is kellene már gondolkozni ezen a Nagy Testvér hallgat szimbólummal teli világon, meg a teendőkön. Minden szinten....



Szeged, 2021. Június 17. 13:44




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója



Természetesen több, mint másfél évtizede fel vagyok iratkozva az alumni rendszerek és a különböző hírcsatornák értesítéseire, az oktatások és a szervezések miatt is. Nem csak a régi és későbbi képzések miatt.


Nem igazán írhatom le a letett esküim és az azokhoz kötődő adatvédelem miatt a valós háttéradatokat, de kicsit sokat is kellene írnom, ha mégis közérdekből meg kellene tennem.


A mai streamelt egyetemi videó, amit megnéztem, közzétettem egy kicsit a sima vízfelületet mindenütt felkorbácsolta. Persze, a családfám "öttornyáról" van szó, nem a Tisza-vidék részeiről. Fél órája vêget ért adás után is olyan feszültség van bennem, hogy a Nyeste Elek-által használt készülékek sorra szerelőnél kötnének ki.

Ha ez megfelelő reflexió a látottakra, hallottakra.


Mindemellett gratulálok a tisztességgel szerzett elismerésekhez, s ezt nem véletlenül hangsúlyozom.

Mert, előbb-utóbb vagy a régészeti, vagy a családfakutatások, vagy korábbi végzettségeim miatt a szívritmus ingadozások okát is le kell majd írnom, nem reflexiók, hanem publikációk formájában, s adott dolgok következményei folytán.


Most kivételesen nem egy mobilon fülhallgatóval dolgozva, hanem egy JBL Go erősítőn hallgattam az amúgy képileg megfelelő, de alapjában véve hibás hanggal készült felvételt. (A többi egyetemét még nem.)


Az első érzés ami az ember szívébe mart, a fájdalom és gyászhangulat volt. Egy borzongás a háttérzene inkább temetési, mint öröm hangulata miatt... S ezt az is megjegyezte közben, aki nem tudta, mi az, csak részletet hallott belőle. Azt hitte, temetési anyag...

Első nagy nyelések, szájszárazság, stb. Menjünk tovább. A rektori beszéd szép, fejből, papír nélkül mondott sorainak nagyon jó meglátásai évtizedeket késtek.


Csak, ami már megtörtént, nem fordítható vissza.


Szép a megbocsátás törekvés is, ha van mit megbocsátani, és nem másokat okol saját tettei miatt valaki.


Nem tudván a valóságot, vagy nem tudván a háttereket.


Mert, sok gond van és volt, s ezzel a cselekvéssorral még nagyobb lavina indult el, láthatatlan utakon.


A megilletődött hang jogosnak tetszik, látható félelemmel a rezgéseiben, várható tartalmakat jósol. S valahol igazat kell adni ki nem mondott megérzéseinek.


Mindenesetre, van, volt és lesz minden...

Remélhetőleg jó úton folytatás is...



S nem toporzékolnak a lovak patái más utakon, más levéltárakban.


A modellváltás inkább alapítói kézben lenne biztonságos. Ehhez viszont sokak etikai és erkölcsi váltása is szükségessé válna.


A nyomozások pedig még mindig állnak, valahol harmincéves lemaradásokkal.


A genetika nehezen változtatható, kifejlett egyedeknél...


Szeged, 2021. június 17.







Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem lehet megunni?

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Nem lehet megunni?


De, meg lehet unni. Megint ismert reklámszlogent adtam címnek, s habár jól tudjuk, akár jogdíjat is lehetnek kérni érte, ezek mindennapi mondatok, kifejezések.

Ejnye-no. Lassan már védjeggyé válik ez a kis indulatszó a ne arra menj, hanem erre, ne azt tedd, hanem azt világában...


Furcsa dolog, magánéleti dolgokat nem illik közzétenni. De bizony, a színésznek, vezetőnek, újságírónak, művésznek olykor alig van magánélete. Sokszor érezheti ezt a nyomozó, a titkosszolgálatos, a bíró, a közjegyző, az ügyvéd is.


A határok nem csak képletesek, biztosan nem a fürdőszoba titkokat teszi közzé az ember, még akkor sem, ha adott esetben büntetőtörvénykönyvbe illő adatokról van szó.



Mert hát, akkor meg a visszaélő, elkövető miatt nem lehet. Tehát, mindennek két oldala van. Hogy bizonyos kompromisszumos megoldások mellett állami vagy közérdekből vállalsz valamit, azt gyakran még maga a titkosító se tudja, tudhatja. De hát, ilyen az élet.

A gyereket vállaló a válás után is haláláig össze van kötve a másikkal, de a spontán együttélőt is a hivatali és más ügyek össze fogják kötni.


Ezért is nehéz nyomozni azokat az ügyeket, amelyek lopással terhelten privát kapcsolatokkal fűszerezetten emberélet kioltásához vezettek és vezetnek. A komolyabb részt az jelenti, aki jogásznak képzelve, orvosnak képzelve magát mások példáján feljogosítva érzi magát felhatalmazva arra, hogy újra és újra megtegye a fenyegetéseket, zsarolja a másikat, félrevezesse a nyomozókat, stb.


A személyiségi problémákkal és valenciaváltással küszködő emlékei csak olykor fognak visszatérni. Ha indulatos állapotba kerül, ha valakinek a viselkedése, kinézete, adott esetben egy hely, hasonló arc, egyéb hasonlóságok emlékeztetik. Aztán a csöndben lassan visszahull a magányába, a dühöngése után. De addig, amíg az állapota tart, sem mentőnek, sem rendőrnek, sem orvosnak nincs ideje a helyszínre kiérni, s emlékezetvesztéses állapotában bármit mond, tesz, hazudik, félrevezető. S ekkor már annak a felelősségéről beszélünk, aki hisz neki, és aki az áldozatot bántja, akit megfenyeget, megkárosít, adott esetben a közösségtől elvon, elválaszt.


Gyakori ez a jelenség katonaviselt embereknél, vagy testvérpároknál, ahol nagyobb korkülönbséggel a kisebb hátrányba kerül.


A nagyobb problémát ilyenkor az jelenti, ha sokkal magasabb az intelligenciája a bevonni, elvonni kívánt embernek, akinek a kapcsolatrendszerét kiiktatja a másik.


Lehetne mind logikailag, mind orvosilag ecsetelni ezeket a jelenségeket.


Sőt, azt is, mi van, ha az illető rosszul emlékezve a másikra összekeveri a személyeket, és mást igyekszik az emlékeivel és tetteivel büntetni, s becserélteti az adatokat...


Azért a türelemnek is mindenütt van határa, főleg, ha mindent elvesznek attól, akit nem kellene büntetni, mivel semmi köze sem az illetőhöz, sem az elképzeléseihez, sem oedig a történtekhez nem volt.

Az az őrültség, amit adott esetben az elkövető képzelt világára való tekintettel végigcsinál, mindenütt komoly károkat okozhat. A másik oldala a dolgoknak, hogy adott helyek, tettek, emberek emléke sosem lesz gyógyítható gyógyszerrel, és két összecserélt embert hazugsággal megetetett tanúk sosem fognak igazolni. S minden marad a bűnben, akár több halált is okozva.


Talán ez az egyik része a negyven évig tartozó nyomozásoknak.


Ha ezt bíró követi el, vagy teszi, hamisított iratokkal, mert nem tudhatja a titkosításokat, akkor még nagyobb lesz a galiba..


Vuk és Tás a buta libával hiába fog a vadász elől rohanni... Karak nélkül kemény dió lesz a tóból kihúzni a lövés után az áldozat-vacsorát.


Ahol a logika csődöt mond, ott meg már az Oxford, Berkekey, meg az Ankarai British diploma is kevésbé fog segíteni.


Mindenesetre, a videós szemléltető egyetemi adásoknál jobb lenne a valódi operatőr nevét közölni más helyett, ha már valaki a szájmintát is levette mellé...


Szeged, 2021. június 17.




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak állt ott, és csak járt a szája"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"És csak állt ott, és csak járt a szája"


Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.

Mi is az a kifejezés, hogy rassz?


"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]

A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).


Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.


Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]


europid


mongoloid


negrid


veddo-ausztralid


Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]


kaukazoid – az európai rendszerben europid


indoid – az európai rendszerben europid


mongoloid


amerindoid – az európai rendszerben mongoloid


polinezoid – az európai rendszerben mongoloid


melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]


mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid


negroid


ausztraloid


Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]


europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália


mongoloid – Ázsia


negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában


khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika


veddo-ausztraloid – Ausztrália"


" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.


Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.


Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.


Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.

Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...

Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.

Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.

Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.

Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.


Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.


Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.


Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.

Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.


Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.


Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...


Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.

A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.


Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.


Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.


A régész nem tud dolgozni, utazni.

Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.


Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.


A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.


Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..


Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...


A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!


Szeged, 2021. Június 17. 23: 49










Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele Haladás, maradás - Mégis van kikötő a láthatáron, vizsgálatokkal

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

Haladás, maradás - Mégis van kikötő a láthatáron, vizsgálatokkal


Olvasom, hogy az anyagaim alapján, amit mégsem adtam le, és nem védtem meg, és amivel sem Nádorfi, sem Visy, sem a múzeum nem foglalkozott, mégis kikötőt kezdtek keresni a Seuso tájékon.

Valahogy a türelmes lelkem egyre inkább háborogni látszék.. "Bár a szekér szalad" idézet végeláthatalan határokkal lassan szólásszerűvé vált...


"Végre valami" is lehetne a sóhaj, ha nem tudná az ember, hogy valaki mástól eltűnt egyetemi anyagok alapján és ott dolgozik, ahol a másik járt. A neve viszont sehol nincs említve, sőt, az adatait eltüntették..


Ez azonban túl furcsa így..


Pláne ha családi ünnepekre időzíti a hírt valaki...


https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megvan-a-seuso-epuletkomplexum-kikotoje-sarviz-5030450/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=feol


Kép forrása:

https://djnaploja.wordpress.com/2017/08/05/a-seuso-terkep-ertelmezese/

Szeged, 2021. június 17. 23:52

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem mindenki érti a humort

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Nem mindenki érti a humort


Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.


Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.

A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.


Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.

Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.

S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.

A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?


A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.

Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.


Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.

S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.

Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.


A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.


Nos...


Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.


Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...


Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.


S minden újra relatív lett.


Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te drága!



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Klíma, te drága!




Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..

Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...




Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...

No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?

Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...

Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...

Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."




S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.




Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...










Szeged, 2021. június 19. 09:33

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele A hamis bírók és a nyomozás

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele

A hamis bírók és a nyomozás



Valamikor a 70-es években, vagy talán jóval azelőtt kezdődhetett, történhetett... Egy hegyvidékes alföldekkel tagolt tájon, lassú és gyorsfolyású folyók, közeiben, tavak partján...


Az egykori jogászhallgató egy ballépése folytán politikai okokból valamilyen szinten számkivetett lett. Magas termete mégsem volt ilyen meggyőző a vizsgákon, mint ahogy gondolta volna. Volt később bíró, tanár, hagyományőrző, sokat utazott. Magángyűjteményt is létrehozott, de családja másodjára is felbomlott. Betársult hát hol ilyen, hol olyan kapcsolatokba, ahogy sikeredett. Alkalmi együttlétekbe is.

Történt egy napon, hogy egykori jogász tanítványa, barátja-társa régi-új barátnőjére szemet vetett, akiről senki nem tudta, hogy külföldön végzett bíró volt. Nem is tudhatta, hiszen nem egy ország titkosítása után veszélyben érkezett haza, levetkőzve a félelmeket, megszegve a soha vissza nem térés szabályait. Nem szólt, nem mondott semmit. Megannyi végzettség a kályha lángjai között hamvadt el, hogy emléke, nyoma se maradjon... Emléktörlést kért, hisz nem volt más megoldás, a nem emlékezés védelmet jelent. Egyházi, katonai .. A képességek miatt kettő az egyben. Igen csak fiatal volt, a felnőtt kora előtt már három, négy diplomával, doktori címmel rendelkezett, összevont, kiemelt képzésben. Megszenvedett miatt.

Egyiptomban a hercegnek, házasulandó törzsi leszármazottnak megtetszve az egyházon keresztül menekült haza, a rendőr rokonokra hivatkozva a kellemetlen, felnőtt kor előtti zaklatások elől.

Ez volt talán a legkisebb baja, hogy az ásatáson másokkal együtt elrabolták. Eszes volt, megúszta.

Olaszországban a maffia vezére még 10 biztonsági őrt is adott mellé, a hercegnő és udvarlója halálakor kikecmergett telefonon értesített barátjával a kamikaze akció kellős közepéről is. Nem akart meghalni, jó reflexei voltak. Két halott között nem a legkellemetesebb dolog feküdni, gyerekként ülni még kevésbé. A brilliánsgyűrűt gyorsan áthúzta a halott nő ujjára, felhívta a barátját, valahogy kimászott a kocsi ablakán. Tornász volt, jó régésznek, antropológusnak készült. A biológiai diploma csak átmenő-forgalom volt a célok felé.Sajnos segíteni halottakon nem lehet, politikai botrány lesz, majdhogy nem megcsalás botrány. Enyhíteni kell, hisz csak az ő barátai voltak. Nem akart hercegnő lenni. Sem származási, sem szerzett alapon.

A közgazdasági-jogi képzés végén alkotmánybíró bérletébe menekülve a jogászhallgató földrajztanár lakásából gyorsan amerikai pályázatot adott be. Hátha némi védelmet jelent a távolság.

A jelesei magasan kiemelték, ám a társai nem igazán akarták kedvelni. (...)


Szeged, 2021. Június 19. 23:29




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Könyvek, könyvkiadók

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Könyvek, könyvkiadók


Sok a vita évek óta. Mit kezdjünk a könyvkiadókkal, nyomdákkal? Mit kezdjünk a könyvekkel?


Mit kezdjünk az emlékeinkkel?


Nekünk, könyvek szerelmeseinek ma már megdöbbentő látni az olvasással, írással, helyesírással küzdőket, a könyvet nem vásárlókat.

Lehet, hogy ma ez a társadalom vak, de ténylegesen kevesebb újságot vesznek az emberek, ma már a könyvtárak polcára is aktualitásukat vesztve kerülnek ki magazinok, újságok, hetilapok, havilapok is.


A kisebb városokban a könyvesbolt az egykori 40 négyzetméterről hat átlagos könyvespolcra zsugorodott.


Lehet szépíteni a helyzetet, hogy négyszázezres fizetéssel élnek az emberek, ha húsz éve egy fillért sem keres az, aki éjjel-nappal dolgozik, mert nem nyomoznak, a nyomtatványok hamisak, a nyilvántartások hekkeltek, a könyvkiadókat meg felszámolják.


Csak egy példa. Pótolhatatlan könyvet, a professzorom könyvét kérdeztem egy nagy budapesti kiadónál tíz évvel ezelőtt. Szándékomban állt az is, hogy online kiadhassuk. De az illető kiadósnak állt feljebb. A könyv régészeti szakanyag. Nem csak nem adták ki újra, de már a példányai térképeivel együtt kikoptak a forgalomból, sőt, az antikváriumok polcairól is. Nélkülük dolgozni viszont nem lehet. A könyv a térkép nélkül nehezen használható.


Vajon mit is akarunk mi? Élni, vagy mindent elpusztítani?


Szeged, 2021. június 20. 20:45



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Botrányos irodalmi élet

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Botrányos irodalmi élet


Valamikor gyerekként kezdtem, többek közt Jókai Annáék, Szabó Magdáék, s mások keze alatt folytatva a kisgyermeki szárnypróbálhatásokat. Pár évtized múlva a becserélt képzések utáni szinte százszázalékos felvételi - sok kiiktatott zaklató után,- egy mesés világba kalauzolta az embert.

Nem kellett, nem kell magolni soha, a primitív "Jajj, készülnöm kell az órára, ne zaklass, ne zaklasson!", nálam mindig elmaradt.

Most töprengve kezdtem emlékezni, az elfelejteni szánt adatokra, anyagokra, a számtalan személyes támadás, nagy szájú, kotnyeles közbeszóló, beavatkozó mellett, aki adatok hiányában is mindent tud, de lépni bármilyen jó irányba évtizedeken át képtelen.


Viszont néhány éven belül nem egy velem egyidős, utánam, mások anyagával végzett ember bukott bele mind az irodalomba, mind a történelembe, oktatásba manapság. A neveléstörténetről nem is beszélve.


A jogi visszaélések premier plánja üti a magassági mércét, a támadások meg a halálesetek megnövekvő gyakorisága pedig visszaélések tömegére utal... Hogy rend kell a rendetlenségbe? Kétségtelen... Hogy a csönd beszédes is lehet, az is kétségtelen.


Hej, ha azok a videók, fotók, melyek széfekben, raktárakban nyugszanak, lassan mesélni tudnának! Eltűnt munkákról, adatvédelmi iratokról, családfákról, címeres levelekről és genetikai s egyéb hamisításokról.


Sok munka, sok ismerős után már nagy levegőt véve felsóhajt az ember. Kicsinyke jegyzetek, utalások egyesekből végtelen mérget, dühöt váltanak ki olykor, ha valamilyen szinten nincs igaz tett az illető mögött, vagy a jobb teljesítéseket képtelen elfogadni. Vagy, ha csupán nem emlékszik, s a csöndben hátralépőre lassan mégis reflektorfény hullik, ismeretlen irányból, esetleg a porból kikandikáló kincs a természeti jelenségek miatt emberi akarat ellenére láthatóvá válik.


S úgy az egy korosztály reakcióit szemlélve, megélve elkezd visszaemlékezni az ember. Az arcokra, a jegyekre, a vonatokra, a fotókra... A televízió felvételekre, a jogi karok engedélyeire, a jól teljesítőért csatát vívó, csöndben, titokban bízó egykori, ma már sokszor elhunyt jelzővel illetett tanárokra.


A hiányzó fórumokra, a más nevét jogtalanul átvevő szerzőkre, cégekre, a feledékeny nyomozókra, bírókra.


S lassan a kapott képekre, a szakos képzésekre, a könyvtári és könyvtárközi kölcsönzésekre. Egyáltan mindenre. A kapott, adott mosolyokra, a feledékenységekre, az izzadásokra, a kacsintásokra, a bókokra, a káromkodásokra.

A célt tévesztő káromkodásokra, a faragatlan bunkóságokra, a hibás nyilvántartásokra.


Ez az élet, érzékelés, emlékezés, visszajátszás...


A családfa ágai részben hol kikopnak, hol kihajtanak.


Tele vannak meglepő hagyatékokkal, melyek többsége nem kerül be az állami megőrzési helyekre, inkább magán birtokokként (könyvek, iratok, más tárgyak) apáról-fiúra öröklődve szállingózik a napokkal, az évekkel, évtizedekkel tovább... Mert ilyen a hagyaték. Az állami őrzési helyeken is sérül, elpusztíthatják, s bármi más bizonytalan kimenetelű dolog történhetik vele.


Érdekes dolog a kommunikáció. A kérdések válaszra sarkallják az embert.

Ha a kérdés támadó, akkor védekezésre, mesélésre.

Emlékezésre, adatgyűjtésre.


Sőt, rendszerezésekre.


Sakktábla helyett, dominó helyett a betűk, az ábrák kerekítéseire.


S a makacs hallgatásra, ha valaki féltékenyen támadra rombolni igyekszik, másokat is... Vezetőként is. Elvégre is a szülő az csak szülő marad... Akkor is, ha utódja, terméke elhalálozik, eltűnik a kényszer-útvesztőkben, akkor is, ha jelmezes főpróbán csillámló jelmeze a sötétségbe vész...


Mert hát, ilyen a világ. A jó egyszer mégis vissza fog ütni, ha mindig rosszat kap...



Szeged, 2021. június 22. 01:17




Lövey-Varga Éva Botránykönyv részekben Vélemények és a kímélet...avagy Orvosi Eskü és a valóság

 Lövey-Varga Éva

Botránykönyv részekben

Vélemények és a kímélet...avagy

Orvosi Eskü és a valóság





Orvosdoktori eskü


Én………………..,


amikor az orvosok sorába lépek,


becsületemre esküszöm,


hogy tehetségemet és tudásomat,


az emberiség javára fordítom.


A Szegedi Tudományegyetem iránt


tisztelettel viseltetem.


 


Azokat,


akik engem az orvosi tudományra megtanítottak,


mestereimnek tekintem,


irántuk mindenkor hálát és tiszteletet tanúsítok.


 


Orvosi tudomásomat és tapasztalataimat


a jövendő orvosnemzedékeknek tovább adom.


Ismereteimet állandóan gyarapítom


és azon leszek,


hogy az orvosi tudományt fejlesszem.


Hivatásomat lelkiismeretesen gyakorolom.


 


Fogadom, hogy orvosi tudásomat


az egészség megőrzésére és a betegek javára fordítom.


A betegek gyógykezelésében meggyőződésem


és tudásom szerint


csak azt alkalmazom és tanácsolom,


ami a javukra válik


és óvni fogom őket


az egészségre káros


és ártalmas hatásoktól.


 


Akár az orvosi szolgálat közben,


akár azon kívül


bármely titkot megtudok embertársaimról,


azt – hacsak törvény nem követeli –


senkinek fel nem fedem.


A beteggel,


illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival,


időben és kíméletesen közlöm


betegségének természetét


és a gyógykezelés módjait.


Orvosi bizonyítványt


csak igaz meggyőződésem szerint adok ki.


 


A betegek, orvostársaim


és a társadalom egésze iránt


a doktori címhez méltó magatartást tanúsítok,


az orvosi hivatás becsületét


és nemes hagyományait megőrzöm.


Társadalmi, politikai,


nemzeti, faji és vallási akadályok


nem állhatják útját hivatásom teljesítésének.


 


Ezt az esküt ünnepélyesen,


szabad akarattal teszem."- írja a Szegedi Tudományegyetem honlapja.



Az orvosi eskü az orvosi hivatás megkezdésének feltétele.





Galénosz római, Avicenna arab és Hippokratész görög orvos ábrázolása egy 16. századi orvosi műben


A hippokratészi esküSzerkesztésBővebben: Hippokratészi eskü


Valamennyi mai esküszöveg őse Hippokratésznak, az „orvostudomány atyjának” hippokratészi eskü néven ismert, ókori eredetű szövege. Az ebben foglalt emelkedett etikai ígéretek a mai esküszövegekre is hatottak.




Az orvosi eskü szövege MagyarországonSzerkesztés


A Magyar Orvosi Kamara - törvényben[1] előírt kötelezettségnek eleget téve - megalkotta az első Magyar Orvosetikai Kódexet,[2] amelyben - többek között - az orvosi eskü alábbi, javasolt szövege is szerepel:


Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az … Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.


"A Magyar Orvosi Kamara őrködik az orvosi hivatás tisztasága felett, védelmezi a hivatásuknak megfelelő magatartást tanúsító orvosokat, elmarasztalja azokat az orvosokat, akik a szakma erkölcsi szabályait, és/vagy orvosi esküjüket megszegik."[3]

JegyzetekSzerkesztés


↑ a módosított 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról


↑ A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe, mok.hu


↑ Magyar Orvosi Kamara Online, mok.hu



Ez pedig az orvosi eskü Wikipediában rögzített fogalma.

Források


2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról, net.jogtar.hu


Hippokratész és esküje, orvostortenet.hu


Dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei - A görög-római antikvitás és az arab középkor orvoslásának legjelesebb képviselői , doki.net


https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Hippokrat%C3%A9szi_esk%C3%BC



A kérdést talán az orvostörténeti régészeti anyagok eltűnései miatt már fel sem kell tenni.


Szeged, 2021. június 23.




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Seuso Mindent_ Bele Hiba hiba hátán

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso Mindent_ Bele


Hiba hiba hátán


Az elmúlt hónapokban tömegesen megszaporodott az elektronikus, banki és telefonos visszaélések száma. Ez már 2011-ben, az amerikai két torony támadásánál is látszott. Sokan azt mondják, az amerikai kormány intézte úgy, de az informatikai visszaélések, több ország informatikai rendszereinek adatai mást mutatnak, s ezeket sem légi, sem más területen nem vizsgálta senki, a programokkal. Sok előadást hallottam, láttam én magam is. A légi felvételek szerintem soha nem kerültek vizsgálatra.

Sok idő eltelt, az adatvédelmi szabályozások és visszaélések az internetes programok regisztrációs szintjén is visszaéléseket rögzítenek, tartalmaznak. A törekvések láthatóan arra tartanak, hogy még a 7 évesnek is külön telefonja legyen, hogy használni tudja az emaileket, könyveket, oktatási anyagokat. Mert a regisztrációkban kötelező a telefonos azonosítás, s ha azzal baj van, lezár a banki rendszer, a telefont nem lehet befizetni, a telefonok meg minden fiókot, regisztrációkat és programotbeblokkolnak az egyetemi és oktatási, munkaadatokkal, s minden irat, végzettség vele veszlik. Nem értem, hogy a jogász, aki logikát és nyelveket tanul (anyanyelv, idegen nyelv, jogi szaknyelv) hogy nem képes gondolkodni, és logikusan eljárni, törvényt hozni visszaélés nélkül?


Ennek következtében természetesen a kormányhivatali adatok is összekeverednek, TAJ- visszaéléseket, BM-nyilvántartásból átvett adatokat lezárva. Ide tartoznak, felvétik, diplomák, érettségik, ingatlan adatok, pénzügyi és biztonsági rendszerek is.


Túl sok ész, túl sok rálátás nem kell ehhez. A programot létrehozó tulajdonos, programozó (akár a cég neve alatt, akár magánemberként) azonnal visszaélővé válik, ahogy megteszi a lépéseket. Ezeket robotizaálva a szövegek, a tevékenységek hatékonyságai 50-50%-ra csökkennek... Ahogy az autó nem engedte ki utasát, vagy magától száguldani kezdett, elkezdhet a laborokban önmagát felülírva a legkisebb hekker után is olyan tevékenységeket folytatni, vagy felülírni dolgokat, hogy abból soha nem lesz köszönet.

Csak az nem látja a dolgok folyását aki vak. De az meg átlagosan sokkal képesebb és inteligensebb ember, ha nem lát, akkor hall, megérez dolgokat.


Nyugtalanul látja, végzi az ember a munkát, amikor látja, hogy 3000-5000 ember ismerőssel a közösségi oldon 4-5 elérés van, s felette a nulla díszlik, a kedvelések száma meg 2. Szóval, az informatika matematikai alapokon nyugszik. Ott nincs pardon, a kettő meg kettő csak négy, és nem öt a néha esetekben sem.


Olykor fáradtan dolgozik tovább az ember, mert a kilátástalanság hajtja, de a munkája értékét semmilyen szinten sem látja.


Felháborító dolgokról hiába szól, hiába ír, ha azt pont az a hivatalnok követi el végig, akinek rendet kellene tennie, látnia.


Ezen megfontolásokból, a büntetőeljárásokkal meg a más adatvédelmi sértésekkel nem, vagy hibásan eljárók növelik a visszaélések számát, aminek következtében az etika (ésszerűség) csökken, az erkölcs romlik, a fizika törvényszerűségeivel a spirál a mélybe húz le mindenkit, aki nem lép fel ellene.


A rossz elnézése olykor a legnagyobb bűn. Az etika ilyen elmaradottsága a társadalomra kihatva a legnagyobb veszélyeket rejti, s a korai őskori, ókori, középkori háborúk az újkor világháborúival óhatatlan meg fognak ismétlődni, mert az elnyomást, ha másként nem jut el a másik tudatáig, valahogy meg kell szüntetni, s ha a józan ész szünetel, a fájdalomérzet majd határt szab neki.


Sok könyv született ezeken a területeken, mind a szociológiában, jogban, logikában, neveléstörténetben, filozófiában, érveléstechnikában, történelemben, politológiában.


A fogalmi zavarok, a szavak jelentéseinek nem ismerete egyre nagyobb káoszt, s ebből kifolyólag dühöt, emlékvesztéseket is szül. Ezeket az alkohol, a drog fogyasztása egyre inkább növelni fogja.


Hiszen az ingerületátvitel, a sejtek fizikai-kémiai viselkedése megváltozik általuk. S semmilyen orvos ne találja ki, hogy a sejtbe beépülni nem tudó anyag a reverzibilitással nem tolja el az egyensúlyt, s az anyagmennyiségek megváltozása nem fogja befolyásolni a végtermékek keletkezését.


Szomorú, hogy ezt orvosoknak, kémiatanároknak, biológusoknak és vegyészeknek, gyógyszerészeknek, környezetvédelmiseknek el kell mondani, ecsetelni kell.


De, ha kell, ha a falnak lehet csak, akkor is el lehet mondani ezerszer, százezerszer is.


A pénz sem tűnik el, csak átalakul. A csontok is csak átalakulnak...


A homokszemcsék is csak anyagok, molekulákból, atomokból állnak... S azok protonból, neutronból, elektronokból...


S ez a világ mindenesetre tényleg végtelen...



Számunkra...


Szeged, 2021. Június 24. 04: 04



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Idő, pénz és ész



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Idő, pénz és ész




Sokszor mondják, az idő pénz. A pénzhez meg ész kell. No, ha belegondolunk, nem is volt ez olyan nagy dolog. Főleg a pénztörténeteket szemlélve.




Most, úgy jutott Karinthy meg az ellopott kabát története az eszembe, hogy a közösségi oldalon mertem szólni azért, hogy a kollega jó minőségű fotójának posztja nem volt osztható az egyetemi csoportjaimban sem.

Nos, egye fene! Mondaná a magyar paraszt finoman... ha még létezne. De, sajnos kikopó félben van, a magyar nemességgel egyetemben.




Ne kelljen már mégis a logikahiányos emberek nyilvános háborús- intelligenciahiányos műveltségszintjének magamutogatásaiból glosszát rittyenteni! Bár a haragtól meg az érdektelenségtől fűtve is pillanatok alatt menne minden negatívan érdekeltnek is. Tovább is van, mondjam még? A dolgok megértéseihez kell némi tudás, intelligenciával fűszerezve. Persze, nem árt a jó recept sem..




Nos, mielőtt a magát világszínvonalúként számon tartó (aki persze más munkáival futott fel) nyelve fényesre sikálna pár hátsó felet, az emlékvesztéses állapotból talán mégis érdemes lenne kibillenteni mihamarabb, mielőtt a károkozásaiba a fél világ belehal.




Az a legkisebb probléma, hogy olvasni sem tud valaki, kiadói poszton. A nagyobbak csak ezután következnek, amikor azt hiszi, hogy a képzelt hatalma a tudásának vagy a figyelmetlenségeinek hiányosságait pótolja, és a neve hallatán, ha ő a jót igyekszik tönkre tenni, hamar mindenki hasravágódik, s utánozni fogja, és bezárja a segítségnyújtás kapuit, s hamarosan őutána fog kullogni a sorban.




Ejnye-no! Hogy ne kelljen már a magyar tömegnevek keverései után német neveket írogatni a kiadói nevekben. Drágalátos német barátaim szolgáltak rá legkevésbé az osztrákok mellett. Nem igazán azért, mert a barátok többsége ott talált otthonra...




Nos, bármint van is, egyesek fogalmi zavarai rávezették az embert, hogy a kiadásaik ellenére mégis érdemes, és le is kell publikálni minden adatot és eseményt.




Az a nézet, hogy pénzen tudást vehetsz, valahogy hiába dívik.. A pénz ugyanis bármilyen nagy akár kis értékkel bír, sem emlékeket, sem pedig okosságot nem tud senki fejébe pumpálni. Sőt, bármennyit fizethet bárki, a logika sem fog a pénz által az agyak tekervényeibe vándorolni. A tudás és a tanulás más eszköz és más fogalom.




S aztán hullahoppozhat meg csárdásozhat akárhogy valaki az ásó meg a rétegek között, a pénz magától nem fog bemenni a laborba vizsgálatra, equivalenciát, meg szimbólumokat sem fog magyarazgatni, szóra nyitva a száját a világ számtalan nyelvén. Egy nyelven beszél, de ahhoz is megegyezés szükségeltetik. Nem is akármilyen!




S ha ez nem megy, akkor nagyon gyakran még Charon ladikján is belebukik az átkelésbe ...




Szeged, 2021. június 28. 01:45