Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Jog az Igazságért
Becsapás, átvágás, kihasználás? 1.
A Móra Ferenc Múzeum elé vágytam, a napsütésre... A lépcsőn ülve szerettem volna leírni befejezésként néhány gondolatot, néhány szót a sok munka közül. Hiszen ragyog a Nap, jó az idő, ez a szép nap meleget adott a fáradt, megpihenő, vagy inkább munkára vágyó lelkeknek.
Közben befejezve a cikket, a képet megszerkesztve feltöltöttem a közösségi oldalra. Gondolkodván a megoldásokon is, sajnos mindhiába. S hogy, hogy nem, még súlyosabb kérdésbe botlottam a Neten, az Irodalom Futár kérdéseként.
Nem szoktam válaszolni, de talán érintettség és útkeresés miatt inkább kivételt tettem, ezen egy alkalommal. S egyben megígértem, én is elmesélem a jogsértéses, botránykönyvekbe illő eseteket, de nem kommentárokként, hanem inkább a saját oldalakon. Tisztában vagyok a jogosultságokkal és jogkövetkezményekkel is, ha minden esetet vagy lehetőséget én sem tudok számításba venni, akkor is.
Viszont adatvédelmi okokból ismételten nem írhatok ki mindent, neveket, cégneveket... Közérdekből viszont minden fontos.
A kérdés úgy szólt, hogy becsaptak-e valaha, kihasználtak-e, esetleg ténylegesen átvágtak-e a munkahelyeden valamikor?
Kibővíteném a kérdéseket, a válaszokat, rengeteg tapasztalatommal, esetekkel, példákkal, idő szűkében a megoldásokra nézve.
Mert ugye, mindig minden perc számít, hiszen élnünk kell mindig, mindenhol.
Az életvédelmi törvényekről meg szabályozásokról pedig talán ne is beszéljünk... Vagyis azokra is könyveket, disszertációkat szánhatnánk.
Nos, maradjunk annyiban, a fejedelmi többes szám, vagy az írói szubjektivitás és objektivitás is fontos, s egy író többet mond mindig a saját esetnél.
Így hát mindig pórul jár, aki nem naplóbejegyzést értelmezve kimondottan mindig mindent a szerző által konkrétan gondolt, megélt eseményeknek feltételez. Különösen bajba sodorhat egy jogászt, egy bírót, akár egy nyomozót is az ilyen hozzáállás, megközelítés.
A kérdésre tehát eldöntöttem, segítem a pedagógiai, gyógypedagógiai munkát, az orvosit és a jogit annyiban, hogy naplószerűen és szakmailag is leírok majd dolgokat, eseteket a közeljövőben.
Értem ezalatt a velem történt eseteket, és a másoktól hallott, ismertetett dolgokat is: egyaránt.
Most viszont kezdetként hagyok időt a gondolkodásra minden ismerősnek, a szakmáim belieknek ugyanúgy, mint az olvasóknak, ismeretleneknek.
Talán ők is elgondolkodnak kissé a velük történteken, a társadalmi dolgokon, és más közérdekű megoldásokon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése