Régész a pácban / Archeologist in the Lurch Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.

 

Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.

A régészetről és annak forrásairól már én is írtam pár szót korábban. Nem akarom ismételni a Visy Zsolt munkája után készült Wikipedia szócikket sem, melyet a készítője és jóváhagyója nem hivatkozott le. Ezen a szép szeptemberi katolikus ünnepen oly sok éjjel, alvás közben megjelenő, álomlátásnak hivatkozott jelenés után az ember néha kétségek közt ébredhet, jósként, sámánként, táltosként, egyházi vezetőként, vagy egyszerű egyházi emberként, közemberként is.
Ahogyan a múltban voltak, ma is vannak számunkra nem ismert tudományos, vagy tudományon kívüli események is.
Ezek nagy részét írásos vagy íratlan formában lejegyezték, lejegyezhették. Készültek rovások, karcolatok, rajzok, szobrok, festmények, különféle érmek, s ki tudja még hányféle tárgy, emlék, amely embereknek, eseményeknek állított emléket.

Egyik feljegyzés a későbbi korból régi, ősi ünnepeink egyikéről szól. A mai nap ünnepéről.

Kisboldogasszony / vagy Kisasszony napja
KISBOLDOGASSZONY
"Nem véletlenül tették bolsevik ünneppé az ellenoldali március 8-át! Folytatása következik!
Szeptember 8-a a keresztény kultúrkörben közel ezer éve  Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének emléknapja, közkeletűbb  megnevezéssel: Kisasszony napja. A krónikák szerint már a XII. században  is megtartották, hazánkban az 1700-as években lett ünneppé. E napon a  lányoknak-asszonyoknak nem volt szabad dolgozni (fonni pl. egyenesen  tilos volt!). A hívő asszonyok ilyenkor a  határba kimenve várták a napfelkeltét, hogy az arra érdemesek  megpillanthassák Kisasszonyukat. A nőknek dologtiltó nap, a férfiaknak  éppen az ellenkezője: ekkor kezdték el az őszi búza vetését (Erdélyben  mindmáig életnek hívják a gabonát), s ekkor volt a gyümölcsök  szedésének, különösen a dióverésnek a napja is. Fecskehajtónak  tartották, mert a népi megfigyelés szerint ekkor indultak útjukra a  költözőmadarak. Már a keresztény kort megelőző időkben is tisztelet  övezte: eleink az ősz beköszöntét ünnepelték ekkor. A még régebbi  táltoshagyományban a teremtő erőnek, az ősanyának volt a napja, aki a  Föld Királynéja is: a Boldogasszony.
A nemzetközi nőnap kiötlői  pontosan ismerték a keresztény szeptember 8-a jelentőségét, hiszen  egy-másfél évszázaddal ezelőtt még majd’ mindenki egyházi iskolába járt,  s mindent tudtak a keresztény ünnepekről."
Forrás: Ozsváth Sándor

Ahogyan a Pécsi Néprajzi Múzeum is, a Néprajzi Lexikon anyagaival, sokan emlékeznek meg erről a napról.

"SZEPTEMBER 8. KISASSZONY NAPJA
#kalendáruim #jelesnapok

Szeptember legnagyobb ünnepe a katolikusok számára a Kisasszony-nap, Szűz Mária születésének ünnepe. Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap. Fecskehajtó Kisasszonyként is emlegetik, hiszen ilyenkor már készülődnek a vándormadarak a hosszú útra.
A "Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának" – tartják a mezőkövesdiek. Néhol e nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba és egy domboldalon várták a napfelkeltét. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját. A mánfaiak kimentek a dombra a napot nézni: ha tisztán kelt, azt mondták, hogy Szűz Mária ringatja a kis Jézuskát.
"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek. A szőlősgazdák rigmusa is mondja: "Szeptemberi meleg éjszakák, finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek". Bugyborékos vagy ritkaszemű eső, esős időszakot jósol.
Készültek az őszre: az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket. A férfiak ilyenkor kezdték el a szántást és az őszi gabona vetését. A vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a harmatra, hogy a Jóisten szentelje meg. Az ilyen búzáról azt tartották, hogy nem üszkösödik meg, és bőven terem. Fűzfát, szénát, kukoricaszárat, három almát és három nádszálat szenteltettek e napon, s ha az állat megbetegedett, adtak neki belőle, majd bezárták az ajtót, s kívülről keresztet rajzoltak rá.

Forrás: Magyar Néprajz VII., Néprajzi Lexikon"

Sok érdekesség van a hagyományokban, mely mindig életszerű, s ma is sokféle ismeretet közvetít számunkra. Évezredek távlatába nem egyszerű betekinteni.

A régi források eltűnése, az ismeretek elillanása nem csak az eltelt idővel, de napjainkkal, mindennapi szokásainkkal is magyarázható.

Érdemes ezeken elgondolkodni, még akkor is, ha ilyen rövid szösszenetek miatt nincs idő a teljes ismertetésekre.
Sajnos általános tapasztalat, hogy a hosszabb anyagokat egyre kevesebben olvassák!

További ajánlott irodalom:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9neti_forr%C3%A1s

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Forr%C3%A1stan

http://ki2.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0001/bodo.html

https://istenanya.hu/kepek-es-festmenyek/