Lövey Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport & Botránykönyv részekben Online laptörténet avagy mit kezdjek a jogtalan helyzetekkel és eljárókkal? 1. Vegyes Hirdető & Tollforgató Irodalmi Lap

Lövey Varga Éva
Tollforgató Online Lapcsoport & Botránykönyv részekben
Online laptörténet avagy mit kezdjek a jogtalan helyzetekkel és eljárókkal? 1.
Vegyes Hirdető & Tollforgató Irodalmi Lap

Talán a sok általam látott, észrevett, érzékelt félreértés miatt ideje lenne rendet tenni, a bírók, jogászok és különféle cégek több évtizedes hibái miatt.
A szótlanságomnak nem csupán személyes, magán jellegű okai voltak eddig. Mindennek a lehetőségektől függően több oka is van.
Az alapokot röviden tehát így lehetne megfogalmazni, ismertetni...
Természetesen az ember soha nem gondolta, hogy létrehoz egy blogot, egy honlapot, és azt bármikor valaki bármilyen csalással a szerzői jog által biztosított jogszabályok ellenére el tudja tulajdonítani.
Főleg nem akkor, ha az egy több szakmával is védett adatbázisrendszerré növi ki magát, vagy éppen egy olyan közösséggé, amely bizonyos szempontból közös, vagy hasonló jellegű tevékenységet folytat.
Ugye, talán hibáztathatnám magamat, hogy nem vállaltam fel bizonyos dolgokat, hanem elég magas szintű etikai szabályok szerint kezdtem el újra más formában működni, mások számára talán akár tízéves kieséssel is.
Ami persze sosem volt kiesés, csak az életem nem minden része publikus, ahogyan minden politikusnak, jogásznak, médiásnak is van magánélete vagy munkahelyi, esetleg közélete.
Ezek nagy részét is törvények szabályozzák, amelyek nem minden esetben határoznak meg mindent, akkor sem, ha a társadalom normáját képviselik. Olykor csak pontatlan fogalmakkal lehet leírni egy-egy élethelyzetet.
Az események, a politikai, kultúrpolitikai helyzet viszont indokolttá teszi azt, hogy a háttérből, a névazonosságok okozta félreértésdömpingből kötelességszerűen kilépjek, rendet téve visszaélők és visszaéléspártolók, valamint a visszaéléseket bizonyos szinten és szinteken elszenvedők között. Természetesen sokan nem értik és nem veszik észre, hogy tájékozatlanságuk, pontatlanságaik és félreértéseik révén milyen mértékű hátrányokat, károkat okozhatnak és okoznak, s ezek kiket milyen mértékben érintenek.
A laptörténetet korábban szerettem volna a Wikipedia oldalain megszerkeszteni, közzétenni, de a programok nem megfelelő üzemeltetése és nyilvántartásai elég sok gondhoz, adateltűnésekhez vezettek, ami természetesen azzal járt, hogy az ember visszafogta magát, a munkáját, s minden jogot fenntartva egy önálló irányban kezdett el tevékenykedni.
Ahogy a bejegyzés elején indokoltam, sajnos a kialakult jogi-közéleti helyzet mára nemzetközileg is kezelhetetlenné, valóságtipróvá vált.
Az ilyen helyzetet kár lenne bíróság előtt, további félreértéseket produkáló helyzetekkel kezelni. Talán egyszerűbb az adatok naplószerű, bejegyzésszerű ismertetése, a fotók, videók és egyéb alkotások közzététele.
Egyesek szerint nem vállaltam az arcomat, mások szerint túl sok minden publikus az életemből. "Ki mint él, úgy ítél" - tartja az egyik szállóige, mely talán mára közmondássá vált.
Az egyik probléma talán az élettel kapcsolatosan a névadásokban és nyilvántartásokban gyökerezik, hisz oly sok Varga Éva, Varga László, Kovács László, Szabó László, stb. létezik Magyarországon, s az, hogy nem éppen Laslie Tailor a neve, az csak azon múlik, melyik nyelven írjuk le.
Hogy kiül az ember dolgozni a teraszra, ha gépel, ír, vagy nem az ásó nyelét fogja éppen régészként, esetleg nem spatula vagy kaparó van a kezeiben, vagy nem tudja kidugni az orrát a lombikok világából a szabad levegőre, részben pénzen, s jórészt elhatározásokon múlik.
A korábban megszűnt baranyai Tollforgató hagyományát szerettem volna folytatni, amikor 1996-ban a katolikus egyetem magyar-történelem-latin-görög és kommunikáció képzésén folytattam a tanulmányaimat.
Hogy mit írt az élet, csupán mára vált világossá, a munkákból adódó további feladatokból, elmondható és el nem mondható munkákból, feladatokból, célokból, eredményekből és eredménytelenségekből.
Olykor viszont a megértés és változás, változtatás érdekében az el nem mondhatót nyilvánossá kell tenni, közérdekűvé kell válnia, akár szeretnénk azt, akár nem.
Ez egyesek számára előnyös, mások számára ugyanúgy hátrányos lehet, s természetesen az emberi viselkedések, minták folytán olykor viccek, iróna, akár támadások célpontjaivá válhat, amelyeket és amiket egyaránt nehéz lehet kezelni, de néha jócskán ésszerűbb, mint oktalan eljárásokba bonyolódni, mások komoly problémái elől elvenni a lehetőséget a megoldásra.
Főként akkor, ha ugyanazok az esetek majd 9-13 szakmában szembesítik ugyanazon ember kezében és életében a problémákat és megoldásaikat, különben csak további félreértéseket, hadjáratokat és problémákat szülnek.
Valamikor informatikai-matematikai tanulmányokkal, versenyekkel folytattam kisgyerekként az ének-zene, magyar tagozatot, s újra meg újra visszatért az ember hozzá, a szakmák és eszközeik, tematikáik révén.
Amikor már a negyedik, ötödik informatikai területen szerzett végzettségen is túl voltam, s a saját alkotások közlései mellett nem voltam hajlandó kiadókhoz, vagy folyóiratokhoz fordulni, meghatározó okok miatt sem, egy közösségi publikációs felület visszaélései miatt saját oldalakat kezdtem nyitni, s önfoglalkoztatásba kezdtem.
Régen volt. A munkaviszonyok melletti munkát az éjjel-nappal végzett munka, tanulás vette át. A kétezres évek közepére több önálló honlappal rendelkeztem újra, de láttam, tudtam a működési és jogi problémáit is.
Sajnos azt is, hogy minél jobban lekötötte magát az ember, annál több ismerőst szerzett vissza és egyben veszített is el.
Ilyen az élet, mondhatnánk... De ennyivel talán nem érdemes elintézni.
Titkosítások mindig is voltak, lesznek is.
A kérdés csak az, hogy ki mikor milyen okból szegi meg ezeket, s mikor illik és kötelező a titkosítási idő lejárta előtt feloldani azokat, az élet és életek védelmében.

Szeged, 2021. szeptember 25. 16:18