Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Jog az Igazságért Szoktatás és oktatás

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Jog az Igazságért
Szoktatás és oktatás

Hol volt, hol nem volt... Vagy akár élt egyszer...Esetleg ... Folytathatnám.
De mégsem a mesék irodalmi, nyelvészeti világáról ejtenék szót, hanem inkább az élet mesevilágáról, vagy akár a jogi világ behunyt szemmel történő álmodozásairól, esetlegesen delíriumos álmairól.
Iskolatörténetre talán a pár soros bejegyzésekből mégse futná, ennek ellenére valóban meg kell jegyezni, hogy sok nézőpontos, évszázados problémákról beszélgethetnénk.
Nos, a mostani adatvédelmi szabályozások miatt részben talán nem is lehet neveket említeni, ha leírunk valamit, ami történik: kezd nevetségessé válni ez a világ, tehetségtelen jogászokkal és bírókkal, akik olyan mértékben szabályozzák túl az életet, hogy minden perc valamilyen módon vagy jogszabályhoz, vagy joghézaghoz kötődjön, s ne maradjon a természetes életből fikarcnyi nyom sem a valóságból.
Akár akarja az ember, akár nem, a bíróság és a titkárok, bírósági fogalmazók képzési csálásai után az eljárásba vitt vizsgák miatt vagy helyett a végén talán a Legfelsőbb Bíróság, a Kúria beadványai is kevesek, vagy a Köztársasági Elnök felé tett jelzés, megkeresés, mivel a rendszeres okirathamisítással járó nyomozati adatvédelmi cserék, személyek összekeverései, a telefonszámokkal, lakcímekkel, helyrajzi számokkal való visszaélésekhez társuló bankszámla és más adatokkal való Microsoft, Goggle, Facebook és egyéb programvisszaélések tömeges büntető, polgári vagy szerzői jogi eljárásokhoz vezetnek, mígnem azt veszi észre az ember, hogy nincs törvény, vagy rendelet, amit a munkavégzésének akadályozása miatt be ne kellene adnia az egészségügyileg eleve alkalmatlan bíró által amúgy is hamisan generált eljárásokra, zaklatásokra.
Így hát egészen extrém módon egyre inkább a Pázmány-féle barokk-körmondatok fognak eluralkodni fogalmazványaiban, írásaiban... Esetleg akadnak olyanok, akik nem értik meg az utalásokat, az iróniát az írásokban, nem pontosan azt értik amit a szerző leír, mivel a kommunikáció tényezői sokrétűek, s emberek vagyunk, különféle szándékokkal műveltségekkel, igényekkel, célokkal. Sok mindent választhatunk és választunk, sok helyen vagyunk jelen, s ismét végtelen számú okot és következményt sorolhatnék az élet számos területéről.
A tanulás már a fogantatással elkezdődik. Vannak, akik képesek visszaemlékezni, vannak, akik nem. Hogy egyes biológusok, genetikusok azt hiszik, hogy csak a teljes szervrendszer kiformálódásával költözik valódi tudat, lélek az emberbe, vagy kizárólag amellett foglalnak állást, hogy a megszületés pillanatától kezdődik valami, az ismételten relatív lehet: függ a saját képességektől, szocializálódásoktól. Tudjuk jól, hogy nem csak vallási, de fizikai ismeretektől is függ a harmadik féle elképzelés: mi szerint a halhatatlan lélek választ testet, s vándorol beláthatatlan időn át, istenek, Isten, teremtő vagy teremtők akarata, elképzelései szerint. Kár lenne ismételni a neveléstörténeti vagy pszichológiai, filozófiai könyvek tömegét, hiszen ennek nem csak karakterizált vagy tárhely problémái lennének, s oly nehéz átadni az olvasónak azt a szellemi és életgyakorlatot, tapasztalatot, melyet olvasással, beszélgetésekkel, fellépésekkel, konferálásokkal, videózással - s akár beépülten magas, s tovább fejlesztett etikai szinttel, - megszerzett az ember. Nos, emberek vagyunk: nem mások akarata adja a képességeinket, s legkevésbé nem mások akarata szabályozza.
A szokások kialakulását nem csak a szociológia, pszichológia, orvostan, filozófia vagy biológia tanulmányozza, a néprajznak, a történelemnek, a statisztikának vagy a politológiának is éppen úgy szerves részét képezi.
Így az oktatást sem lehet elkülöníteni a családtól, az egyes szakmáktól, azon területektől, melyek az emberi élet tényezőit valóban alkotják, és kiszolgálják.
Naponta tanítja a szülő, nagyszülő, a testvér is a kisebbet, hogyan kell a hangokat képezni, kimondani, a ceruzát, az evőeszközt megfogni, milyen ételek, növények, húsok, ásványok fogyaszthatók, használhatók. S ez a folyamat egy életen, életeken át tart, ahogyan a világ is változik velünk. A tanításoknak különféle terei, iskolái alakultak ki már az ókorban, s talán korábban is. Mégis, ennek ellenére az iskolarendszerek kialakulását valahogy a mindig a középkorra igyekszenek redukálni, vagy inkább lokizálni a különféle oktatási rendszerek. Valljuk be, egyik sem jó megoldás, ismervén a keleti, mezopotámiai, kínai és akár az amerikai vagy aszutráliai civilizációkat, naptári és időszámítási rendszereket is.
Fogas kérdés mindegyik, s a népi tapasztalat, mely a mindennapi tevékenységekkel, hagyományokkal ivódik bele mindenki tudásába leginkább, a kőpattintásoktól a fazekas műhelyeken, pékségeken, fonókon át a mai modern gyárak közösségi életéig úgyszólván nélkülözhetetlen. Egy ember, egy élőlény élete végéig minden nappal, perccel tanul. Amikor erre már nem hajlandó, nem képes, akkor bekövetkezik a biológiai, fizikai halál állapota. S ha sokan nem is hisznek abban, hogy a lélek tovább él, képes elmúlt életekre, eseményekre, tapasztalatokra visszaemlékezni, akkor is tudjuk, hogy a lélek távozása mára már többfajta készülékkel mérhetővé vált. S ennél magasabb rendű ismeretet talán ma már a csillagászat, az űrhajózás biztosít csak.

Szeged, 2021. szeptember 26. 11:13