Varga Éva:
Az "Én" és a "Világ" konfliktusa és harmóniája Csokonai Az estve c. költeményében
Az estve érzelmes tájrajz, mely vizuális és audiális esti képek sorával indul. A költő kifelé figyel, a természet apró szépségei lekötik a figyelmét. Aprólékos képi megjelenítése a haldokló, elmúló estet foglalja magába, majd hangokkal, illatokkal telik meg a táj. A természetből saját magára terelődik figyelme, a költői Én kerül előtérbe, teljese harmóniában a környezet jelenségeivel.
Az est megszólítása hűen tükrözi riadalmát. Lemondóan szólal meg, az egyetlen öröm számára az esti nyugalom, a természet szépsége maradt. A bódult társadalomban a természet nem egy a többi emberi öröm között, hanem az egyetlen öröm. A továbbiakban az aggodalom, a szorongás hangja szólal meg: az emberiségért . Elmélkedik, érvel, követi Rousseau elveit, de sajátos módon, a maga módján használja föl.
A költemény befejező részében a gondolati anyaggal súlyosodva tér vissza az egyetlen menedékhez, a természethez. A vers a természeti és társadalmi törvények összevetésével zárul:
a társadalomban is a természet törvényeinek kellene uralkodnia.
Debrecen, 1990 ?
Debrecen, 1990 ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése