2011. május 11., szerda

L. Varga Éva: Kosztolányi Dezső - Az utolsó fölolvasás (Dr. Dobos István szemináriuma)

L. Varga Éva: 
Kosztolányi Dezső - Az utolsó fölolvasás 
(KLTE, Dr. Dobos István szemináriuma 1995/96)

/Megj. : Odaadom, aki akar, tanuljon belőle, ha tud... /

Esti Kornél Kosztolányi jelképes figurája. Kettős alteregó. Részben maga Kosztolányi, részben pedig történeteinek elbeszélője. Ezzel talán az emberi személyiség sokszínűségét és kiismerhetetlenségét próbálta meg ábrázolni, hiszen az ember saját maga sem tudja, mi rejlik benne, mire képes. Jelképes történetei háttérszövegükkel rengeteg értelmezési lehetőséget nyújtanak az élet és a másik ember énje felé is.
"Az utolsó fölolvasás"-ban mintegy összefoglalóan szól teremtett alakjáról. Jellegzetes vonásait kidomborítva logikusan vezet el a tragédiáig, mely egy bonyolult művészlélek zaklatott, kiismerhetetlen életének tragikus önpusztítása. A megszokott, monoton létezésben az sem jelent igazi örömöt, ha új és ismeretlen világ tárul föl előtte, ezernyi új arccal. A beletörődöttség illúziótlanságával "repül tovább" kötelezettségszerűen, s a történést csak álomként fogja fel. Az indulások és az utazás is kényszert jelent számára, mely csak felindultságot vált ki. Ennek a következménye a szinte ösztönössé váló cigarettázás. Az utazás azonban nem igazi elfoglaltság. Lehetőséget teremt az önelemzésre, az élet, a létezés végiggondolására. A képek egymás után tűnnek fel. Vegetatív emberi "értékeken" túl feltűnnek a "társak". Ám ez is csak illúziónak tűnik, hiszen a barátok elkallódtak, az osztálytársak pedig leértékelődtek, egy másik világszintre kerültek. Az igazi kapcsolatteremtés lehetetlenné vált, feszélyezett. A kiszolgálás és  kiszolgáltatottság jellemzi. A művészi felsőbbrendűség tudatával gondol vissza tisztelőire, a közönségre; és a büszkeségét is jelképezheti a füle hallatára végbemenő, értékelő pincér-vita. A két világ - a lelki és a reális, - ütközési területét jelentik a látogatások, kötelességszerű "nevezetesség-.megtekintések".  de az elhatárolt művészvilágba betör az élet is. 
Az álomvilágból visszazuhan a jelenbe, felsejlenek teendői, és ezzel újra visszakerül kiindulási lelkiállapotába. 
A megérkezés szintén egy általános újra és újra ismétlődő folyamat, szokásos formulák sorozata. Ám az egyhangúságból meglepetések sora zökkenti ki. Szinte belehalt már az eseménytelenségbe, de érzékenysége révén képes felismerni a szokatlant, az "elütőt". 
"Fordul a kocka". Az eddig kiszolgált művész hamarosan kiszolgáltatottá válik. Elveszti tájékozódási képességét. Kosztolányi azt sugallja, hogy a monotonitásba való belenyugvás nem jelent megoldást semmire... Ahogy a világ tárgyiassága egyformába vált, úgy veszlik el a személyiség is. A céltalan, kitörni képtelen ember eleve halálra van ítélve, és ha a világ kegyetlensége nem pusztítja el, önmaga gyilkosává válik.
Az épületben való bolyongás a labirintus-képzetet vetíti elénk, felelevenítve ezzel a halál gondolatkörét is. Mintha ott lenne az eleve elrendeltség is Esti Kornél sorsában. Gondos készülődése az előadás előtt - ütközik művészi hanyagságával. A tükör fontos motívumként jelenik meg a novellában. A bolyongása során indig tükörbe ütközik. Ezek mutatják meg az ő külsejét, de ezek azok a tárgyak, melyek mintha szándékosan félrevezetnék: eltévelyedésének okai lennének. Nem csupán konkrét, tárgyi valóságában, hanem ennél sokkal mélyebb, lelki útjain is. Idealizált állapotot vetítenek elő, s nem engedik meg a valódi szembesülést. Az életrésszé vált utazás, bolyongás okozza vesztét. Az idegesség, az elkésettség lehetőségének gondolata, a precizitás rendjének felbomlása kizökkentik elkülönül világából.  Visszatérve szobájába rádöbben a valóságra. A számra ismeretlen világ rendje örökké kiismerhetetlen marad. Átértékelődik egész élete. Látja az eddigiek értelmetlenségét. Nem tudja átlépni a küszöböt csak úgy, hogy kilép a világból.
Az emberi segítség azonban már hiábavaló ott, ahol eldöntött és kilátástalan a sors. A novella a tükör-motívummal záródik. A művész ember felsőbbrendűség-tudatát hangsúlyozó ítélettel. 


Debrecen, 1995/96 tanév

A dolgozat utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése