L. Varga Éva: Töredék - pár sorban
(cím nélkül, a középiskolai évekből)
Zöld tisztás nyílt az erdő mélyén, meleg sugaraival óvatosan ragyogta be a Nap. A fűszálak egymásra hajló tömegében vígan hajladoztak a mező virágai, köztük tücsök ciripelt.
Lassan lopta be a csöndbe magát a távoli zeneszó. A zörgő, döcögő kerekek mellett lépdelő lány halványkék muszlinruháját vígan lobogtatta a szél.. Mellette színes szalagkavalkád mögé rejtőzve, szétszóródva haladt a mulatozó társaság. A kocsin óriási láda éktelenkedett, és lezárhatatlan fedele hamisan pislogott a mögötte haladókra. Őz szökkent rejtekéből, és tűnt el a fák mohlepte törzsei között. A kék ruhás lány le-lemaradozva a kocsitól, fáradtan rogyott össze az illatos fűben. A kocsis hátrapillantva megállt, és a hirtelen csöndben a lány mély álomba zuhant. A letelepedő társaságból valaki odalépett, és puha kendővel takarta be pihegő testét.
(Azt hiszem, ez épült bele később a Juhász István szemináriumára írandó műbe..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése