Varga Éva:
Emlék II.
Olyan sötét ma az a ház!
Könny festi be a levegőt.
Szél zúg az utcán,
Egy álmot kerget
Megkerüli a temetőt.
Emlék szagot hoz magával:
A múlt kincseit,
S össze-vissza kuszálja
Hajunk csillámló tincseit.
Egy kapualjba bújik be
A hamis napsugár
S fülünkbe súgja csendesen:
Az idő meg nem áll…
Kezünk érintése halkan csuklik el,
S a villamos dübörgésére már senki sem felel.
Hallod-e? A szürke utca
Már elnyeli lépteink zaját
Mint a város zaja nyelte el
Egykor a szökőkút szavát.
Olyan sötét ma az a ház!
Könny festi be a levegőt…
Szél zúg az utcán,
S elrohan.
Megkergeti a bús időt.
2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése