L. Varga Éva:
Ez voltam én
Beteg lelkednek pillanatnyi gyógyír
Sápadt fényű csillag sötét éjszakán
Mindent vágyó vadóc, akaratos gyermek
Csak hogy figyelj te is végre rám.
Loptam szikrát csalfa szemeidből
Piciny mosolyt néma ajkaidról
S lelkem ünnepelt csöndben, magányosan,
Ha véletlenül gőgöd meghajolt.
Érintésed után vágyó piros orcám
Könnyfátyolba fúlva lassan megfakul
Másnak teremtették, másnak teremtetett
Az a röpke óra ma már csak a múlt
2003.aug.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése