2011. április 24., vasárnap

Szeretettel köszöntelek a blogomon!



Rövid, néhány szavas köszöntővel szeretnélek üdvözölni, kedves Látogatóm!

Nem vagyok profi blogger, csak szeretem az informatikát, az irodalmat, a történelmet, és még sok más hasonlóan érdekes dolgot az életben!

Kívánom, hogy ezek a bejegyzések hasznodra váljanak az életedben!

Szeretettel kívánok jó időtöltést és szórakozást!

Kékrózsa Bíborvirág










Varga Éva vagyok,


1975 -ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kisvárdán születtem. 


Iskoláimat Záhony, Tiszaszentmárton után Debrecenben folytattam, majd Piliscsabára kerültem. Ezzel azonban csak egy új folyamat vette kezdetét!


Mivel a folyamatos tanulásnak is ára van: Sárvár után Vásárosnamény, Kisvárda és Nyíregyháza csak egy röpke perc volt éveivel és kicsiny ékeivel. 


A centrumot az én életemben is Budapest jelentette, Budapest jelenti.1996 óta gyakorlatilag életem nagy részét itt töltöttem, és töltöm. 


Körülbelül 9 évesen kezdtem bele az első mesém leírásába, bár már előtte is kreálgattam őket. Verseket is akkor kezdtem alkotgatni, bár erről már csak emlékfoszlányaim vannak. Sokszor használtam álnevet, amikor megkerestem egy-egy írót, költőt, vagy szerkesztőt; kiadtam kezeim közül a műveimet. Ezek nagy része számomra elveszett, emlék maradt, bár egyesek úgy tűnik, hogy jogdíjasként őrzik őket.


Rajzolni egész életemben szerettem, bár a műszaki végzettség kicsit sablonossá igyekezett ezt változtatni. Kemény harc árán talán sikerült megvédeni, bár kevés időt tudok rá fordítani az egyre nagyobb nehézségekből kifolyólag.


Szeretem a zenét, az egész életemet jelentősen meghatározta, és meg is határozza a mai napig.


Elmaradhatatlan volt a színpadi élet, a konferálások, műsorvezetések sora is kicsi korom óta, szavalóversenyekkel vegyítve - még ha időszakos jelleggel is, - jelentős szerepet töltött/ek be életemben.


Alapvetően társaság-centrikus vagyok, de sokszor jobb csöndben vagy zeneszó mellett alkotni: ezért a megbántódottaktól kérem szíves elnézésüket! A visszavonult pillanatokban is szívesen veszem, ha megkeresnek. Szívesen emlékszem mindenkire, és igazából a haragom pillanatok alatt el tud szállni, ha nem megbocsáthatatlanul etikátlan és erkölcstelen valaki. Megbocsátani tudó, és akaró típus vagyok. Szívesen segítek abban, hogy megtaláld önmagadat, és megtanulj, újra megtanulj tanulni. Abban, hogy karban tudd tartani a lelkedet, és megtaláld a hibákat. 


Sajnos nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba eddigi munkáim, tanulásaim során, ebből kifolyólag a kommunikáció meg is szakadhatott: és ez nem biztos, hogy az én részemről szándékosságot rejtett volna magában.


Megmaradt verseimet az Artisjus nyilvántartásába vétettem, bár ezek, mint általában minden mű, az alkotásuk pillanatától kezdve védettséget élveznek. Remélem, hogy a számomra elveszett művek is láthatóvá és ismertté válnak, és sikerül felkutatnom őket.





Szívesen veszem a segítséget és a tanácsokat minden tapasztalattal rendelkezőtől, vagy véleményt alkotótól. Nem haragszom meg a megokolt, hozzáértően indokolt és tisztességes kritika miatt, de egyértelműen szeretném elkerülni a haragot és veszekedést. Viszont kölcsönösen elvárom az etikus és erkölcsös viselkedést, és az ismertségnek vagy ismeretlenségnek megfelelően a helyzethez illő etikettet.


Tisztelem a tisztességesen vitatkozni tudót, és nem tartom igaz embernek a veszekedést szító, bosszúból értékelő és leértékelő embereket.


Sok mindent átéltem már az életemben, és sok mindent terveztem, amely soha nem valósult meg és nem valósulhatott meg mások rosszindulata miatt. Ezért kérlek, ne vedd semmibe erőfeszítéseimet.


Alapvetően minden ember jó.


Amennyiben valamilyen problémád/problémája merül fel, szívesen megbeszélem, ha erre lehetőséget ad/adsz, és oktalanul nem hengerel/hengerelsz le.


Az én életemet is a tanáraim alakították a szüleimen kívül, és természetesen magamon kívül. Sok embert veszítettem már el, de úgy érzem, temperamentumuk, szavaik, mondataik, terveik, mozdulatuk ugyanúgy él bennem, mintha itt lennének mellettem, s az örökkévalóságig segítenének, biztatnának, okítanának. 


A legnagyobb köszönet talán mégis a szülőket, nagyszülőket illeti.

Zengje tehát minden szó az ő dicséretüket!


A szülőkét, nagyszülőkét(3†), keresztszülőkét(2†) és tanárokét(7†) - életükben és holtukban egyaránt.


Szép napot, kellemes időtöltést, és jó olvasást kívánok!




Lövey-Varga Éva

Kékrózsa Bíborvirág




NE FELEDD!!! EGY KÖLTŐ, EGY ÍRÓ, EGY ALKOTÓ BÁRMIT LEÍRHAT, VONALAKBA, KÉPEKBE FOGLALHAT, VAGY AKÁR MEGFILMESÍTHET: NEM CSUPÁN AZT, AMIT ÁTÉLT, AMI MEGTÖRTÉNT VELE!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése