L. Varga Éva : Fénysugár
Sírtam volna, mikor szemedbe nevettem
Tudod, akkor oly sok dolgot szerettem!
A szám akkor szép mosolyra nyílott
De a lelkem száguldásra hívott!
Meséltem volna sok hosszú évet
Festettem sorban jó néhány képet
Titokban rajzoltam az éj alatt
Mindent, mi szívemben megragadt.
Csak egy pillanat volt a harmincöt év
S az emlékem mindenütt olyan sötét!
Az aranyló vágyakon tovább suhant
Mint megannyi kegyetlen, vadóc suhanc.
Szívtam magamba minden szavad
S éreztem akkor, az órám szalad.
Elveszlik minden egyes perc
S lüktet a fejemben megannyi terc.
Egyszerre akartam szépet és jót
De az élet kovácsa nagyon is skót!
Elvette tőlem az álmokat
S minden tanulás csak rám rohadt.
Itt vagyok újra.. Nézz hát rám!
Nem nyílott panaszra még a szám...
Négy fal közt élem az életem
S titokban néha még szétesem...
Figyeltél volna egy picit is akkor
Energiákat loptam a Naptól!
Hogy élj bennem, s élhessek benned én...
A jövő nemzedék rejtekén!
2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése