L. Varga Éva
Tört fényben
Elhalkult árnyak megfakult fénye
Tűnik elő az éjben
Visszafojtott könnyek tengere
A titkon előbukó kéjben.
Csillagok pora vonja be alakod,
S a gondolatok között
Behunyt szemmel
Ujjaimmal is érzem
Csábítóan férfias illatod
De az érintés is foszlik
A végtelen útja szántja
A feldúlt levegőt
S a szél szárnyára kapja
A voltot, a vant, a leszt;
S szívet, az örökké szeretőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése