Lövey-Varga Éva
Botránykönyv részekben
Metamorfózisok láncolatai
Ismét irodalmi, klasszikus példával kezdem a történeteket... Egy, az ókorban már jelen levő, sokszor használt kifejezéssel, fogalommal.
Ma már Idegen szavak szótárát, vagy nyelvkönyveket sem nagyon kell használni, hogy értsük, megértsük a szót. Az oktatásban jelenlevő fogalom az irodalmi művekből lopta be magát a köztudatba, a vallási útkeresések, a természeti, csodás, megmagyarázhatatlannak tűnő események után.
Szomorúan vettem kezembe a telefonjegyzetet, leírni a gondolatokat, hiszen az elmúlt évtized sem hozott semmi jót, logikusat, végtelen, segítséget nyújtó munkával sem.
Minden relatív, kevésbé ismert számomra, valakinek, valakiknek valóban segített-e. Nekem a mindennapos készülésekkel sokat, míg vannak iszonyú hátrányos részei is a történeteknek.
Mondjuk úgy, hogy olyan az egész, mint a lábnyomok a hóban. (Óvatosan próbálok a kifejezésekkel élni, ha már ennyit játszhattam, játszottam jelentésekkel, logikákkal).
Mindenesetre jól tudja már mindenki: segítségként elindult egy folyamat, az internet világában, amelynek segítségével tanár, diák egyaránt szinten tart, szinten tarthat a szülőkkel, dolgozókkal, nyugdíjasokkal egyben.
Későre jár már az idő, mikorra odaérek én is, hogy valamilyen módon formát adjak a szavaknak, gondolatoknak, történeteknek, felhívva a figyelmet arra, hogy nem csupán te élsz, a másik is azt szeretné... A formaadás soha nem volt gond. Az érzések viszont jócskán kavarognak az emberben. Egykor még a háttérben azzal a rezgő érzéssel, hogy ki-mit fog szólani, gondolni, vajon mit hall vissza szülő, barát, tanár, testvér, rokonok. Aztán én is megtanultam elfogadni, hogy mindenkinek van, és lehet véleménye, tudásától, ismereteitől függően, kapott és szerzett tapasztalataival egyben.
Mára már nem döbbenti meg az embert az "eltanácsolt az egyetem fura ura", vagy akár a "kőre léptem iskolába menet" sem...
Sorolhatnám.
Nos, metamorfózissal kezdtem. Magyarul: átváltozással.
"A metamorfózis latin közvetítéssel a görög nyelvből (μεταμόρφωσις (μετα-, meta-, változás + μορφή, morfé, forma) átvett szavunk. Jelentése: átalakulás egyik formából a másikba, átváltozás, alakváltoztatás, formaváltoztatás." - írja ma a szabad enciklopédia közösségi felügyelet mellett.
Nos.. hát, sok minden átalakul, átalakult az életünkben.
Sok minden megszakad, újra kezdődik...
Érezve jót, rosszat: a problémákat kerülni igyekszünk, nem gyártjuk.
Ha gyártani kell, egy cél elérése érdekében, valamit feláldozunk.
Ovidiustól egészen Kaffkáig, vagy a visszaváltozásokig, ahogy egykor én is írtam a középiskolai jeles, hibátlan dolgozatban. Gregor visszaváltozása fenomenális hatásúra sikeredett. Sajnos az elképzelések mások irányában, jellemében többnyire nem így működtek, az elvárások és engedélyek egyaránt hatástalanok maradtak, hiszen a módszerek nem találtak megértésre, s ezáltal változásra, változtatásra másoknál.
Az ember tudja, hogy ehhez kitartáson kívül elég sok minden kell még.
Nem biztos, hogy a szerepjátékodat, a valenciádat fel kell, és kötelező felfedned.
A kivonulás belőle eredmény és eredménytelenség esetén is ugyanúgy lehetséges.
Bár elvárod a megértéseket, a magvak nem biztos, hogy megfelelő talajra hullanak, és az sem biztos, hogy kicsírázva felnőnek és utódokkal bírnak majd. Mennyi minden akadályon túl kell még hozzá lépni mindenkinek!
S mennyi a különbség, ha ezt kérdőjellel, vagy ponttal írom le? Kedves olvasó...Te magad is tudod...
Hiszen az univerzumban nem voltak, nincsenek titkok.
Az más kérdés, ki-mit szeretne hinni, érteni, mire akar emlékezni, és mit szeretne hinni, akarja-e tudni?
Nos, túl bő lére nem akartam ereszteni a mondanivalót.
Nem tudok leírni olyan dolgot, ami ne más hazugságával ért volna vissza hozzám az elmúlt évtizedekben.
Pedig az ember másnak a szájába adva kínálta felé a megoldást. Nem így a másik.
Általában így van az: szeretnéd, hát eldobod.
Ésszerű tevékenység ez? Ha a falatot kívánod, akkor más, mások után nyúlni?
Hogy a pénzed, a tulajdonod, vagy a másiké szárnyra keljen?
S ha veled soha nem beszélt, s mégis egy útra lépett, miért kellett neki ártani?
Ugye, nem gondoltál a fizikára, hogy az, amit adtál, bármilyen, de valahol visszaüt? Mert az erőnek ellenerő a párja...S ami hiányzik, azt az univerzum újra és újra visszavárja.
S ezek a változások a jog és jogtalanság, a politika, oktatás, szerelem, étkezés terén is ugyanolyan módon járnak, állnak, visszavárnak, vagy akár...átváltoznak.
Szerintem te tudod, mit nem mondtam ki ma sem...
Szeged, 2021. május 12. 23:27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése