Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Szűkölünk... Nyelvek és ordítások

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Szűkölünk...

Nyelvek és ordítások

Olvasom a cikkeket, közösségi posztokat. Fordítom, válogatom. Évtizedek, évek óta. Látom a művészek, írók, oktatók, tanárok, tanítók, és minden szakma embereinek életét. Orvosok, politikusok, állami vezetők, polgármesterek, közigazgatási, pénzügyi szakemberek, újságírók, postások, lelkészek, papok, stb.

S az informatikusok...kollegák, sok szakmában.

Megszenvedtem én is, mások is...

Nem tagadom, gyakran bosszakondok - ha nem fogom fel másként, nem nézek másfelé.

Nyomozás, bíróság nélkül, kommunikáció hiányában is élni kell. Lépni kell. Meg kell oldani a tévések, orvosok, jogászok hibáit, mulasztásait, a rendőrök agresszivitást...egy-egy mondatban. Mert többre nincs idő, és az alkotónak nyugalom kell, rajzoláshoz, festéshez, gondolkodáshoz. Hallom utazás közben a beszélgetéseket, telefonokat, órák előtt, órák után, szünetekben.

Leírnám, had tanuljon mindenki. Hadd el! Mondaná erre mindenki.

Szörnyű fordítások vannak a programokban. Hibás az orosz, angol, német, olasz, arab, görög, román, spanyol, francia, ukrán, a latin, ...mindegyik. A legkisebb, mikor dől az ember a röhögéstől a hibás történelmi, karakterhibás dátumoknál, a romák és a románok meg a rómaiak keverésénél..

De sok ember beveszi a hibásan fordított, elferdített képzésű szavakat. Infomágus azt hiszi, mindent tud a két bitjén, meg az infoangolján, és tömegével gyártja a biológiai és kémiai hibás régészeti és történelmi anyagokat, hibás recepteket, elírt karakterekkel és más nyelvet használó programkevert nyelvi szabályrendszereket.

Valamikor szűkölnék a fájdalomtól, ha látom.. ha vegyészként belegondolok a Biogál egykori receptjeibe, vagy az üveggyári ólom-oxidos receptekbe. Egy csepp cianid, a ki nem extrahált oldat, a felfutó színek...

A pohárba esett tojás esete, amikor kivetted, és a melletted ülő kollega megitta a mérget, s hogy ne előtted legyen öngyilkos, méregtelenítő programot végezve elkaptad előle, s lehúztad...ki is önthetted volna ... Jött a mentő... Te túlélted, infúzióval... Felmondtál...Nem laborvezetői állás...húsz évig bezárva nem megy. Menni kell, minden más is kell hozzá...

Kell a levegő, a tömeg, a figyelem, beszéd, kommunikáció, a sírás, a nevetés...

Kellenek a felnőttek, gyermekek. A vetekedés, a nyugalom, a felhők, a ragyogás.

A monotonitás melletti fejlődés. A kutatás.

S amikor olvasol, látod s hibákat, melyeket az állami rendszer is csak elnéz... Lassan a fájdalomtól szűkölve összegyömöszölöd magad icike-picike kis kiflivé az ágyon, és belegondolsz a következményekbe...

Hogy fogom kiszedni a betonból a csontjait, hogy ne sérüljenek, és be tudjam a laboromban vizsgálni, számítógép nélkül?

S jönnek a kérdések... A sírok, lelőhelyek feliratok nélkül üzennek... A világegyetem hatalmas, végtelen, és időtlen. De a mi időnk periódikusan lejár.

Szeged, 2021. Április 07. 12:17