Lövey Varga Éva
Emlékezés
Írni kellene...A honlapokat szerkeszteni. Reklámozni...De be van blokkolva évek óta minden...eltűnik, eltűnt. Itt van kezemben a latin, a régészet...Emlékezem...Fodor Istvánra, a friss nekrológokra.. Patay Pali bácsira...László Gyulára...Édesapámra, keresztszüleimre, volt páromra, és hallgatok... A szívemből ömlenek a könnyek... Nehéz lenne végigírni a megélt szép és valóban fájdalmas perceket is.
Csak lapozgatom eme harmadjára is megvásárolt, oly régi kis kiadványt...Patay Pali bácsi kék könyve, a meg nem írt beszámolók, emlékek, teendők rengetege itt fojtogatja a torkomat ezekkel a csillogó sós folyamokkal... Ha valaha is elmondhattam volna, ha elmondhatnám, ha el lehetne mondani... Leírni, odaadni...közzétenni...Ha nem az a szó bújkálna fogam és mások fogainak kerítései között, hogy ellopták, mert hibázik a rendőr, hogy becseréli az adatokat, hogy felelőtlen a felelőtlen bíró, vagy lefizették, mert nem létezik ép adatom a kormányhivatali vagy más rendszerben a helyén, vagy sorolhatnám. Mennyire nem erre számítottam, amikor alig hat-hét évesen apunak súgtam, nézd apa, mit találtam! Egy régi nyílhegy...Mint amit nagyapa faragott a gyakorlónyilamra.. Be kell vinni a múzeumba, vigyük be...
Aztán Patay Pali bácsi, Németh tanár úr...és a többiek.
László Gyula, aki belerajzolta copfos gyermekarcom a honfoglalás kötetébe...Aki magával vitte a kis vegyész-régész palántát, aki mindent meg tudott mutatni a gyermeknek, akit ott tanított, akire felnőttként tekintett, másokkal...a gyermekre, a tinire.... Rég volt..
S most csak lapozom a sötétedő szoba szürkeségében a tömör kezdő sorokat, a millió információt az első oldalon, amely évtizedek emlékeit hozza felém pár szóra, s kilométereket tömörít egyetlen kis pillanattá...
Fáj... Az, hogy én magam is elkótyavetyéltem az éveket más hibái, rosszindulata miatt...Azok miatt, akikre feddés, szidalom soha nem hatott, nem hat.. Őszülő fürtjeim a mások terhe alatt hirtelen kezdtek búrjánzani...lassan nagymama korba érve sem szültem hibáik miatt...S az összegyűlt anyagokat elvitte a visszaélés, avatatlanok, nem hozzáértők, az adatokat nem értők kezére adva, akik hamis tanúként álltak a generált, soha nem létező vitàk oldalán. Mert, valljuk be, nem figyeltem.. órákról késve, közben is a lapokkal dolgozván éjjel-nappal a munkának élve kértem türelmet baráttól, családtól, vakon bízva más nem létező értelmében és jóságában... Ez hát a bűnöm, a munkaszeretet és hallgatás, a négy szobafal a tribün, a dobogó helyett...
S kötlzben a sötétben alig láthatóan belevesznek az estébe a nagy, és kis harangok a kötetben.... Mi volt, mi lesz a sorsuk? S a könyveké?
Szeged, 2021. Április 06. 19:04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése