Lövey Varga Éva
Mosolyogni szeretnék...
Mosolyogni szeretnék, mint régen... Mint gyerekként, fiatal felnőttként, amikor az első szava, mondata mindig az volt rólam, hogy: "Maga mindig mosolyog?" "Tudom, a mosolygós hölgy a tanszéken"...stb..
Készülünk a magyar költészet napjára. József Attilán kívül nagymamám Lövey Istvánné, született Vitai Mária születésnapja is. Sajnos, december elején elhunyt. Távol tőlem, s a korlátozások miatt nem mehettem a temetésre. Szívfájdalom. Most emlékezem, háromszorosan. Mert pár nappal a nagymamám születésnapja előtt hunyt el pár évtizede nagyapám, s őt ezen a napon, nagymamám születésének napján temettük. Lövey család. Nyírlövő. Sok munkámba került a levéltári, történelmi munkák javítása, javíttatása... S még mindig tart a folyamat, eltűnt családi anyagaimmal, kutatásaim, etikátlan tanáraim, szaktársaim, igazgatók, hibázó kormányhivatalnokok miatt. Talán, jó érzésű ember vigyáz a tanúira... Nem feláldozza őket...Vigyáz az országára..
Jó lenne, ha eltűnt dolgaim Pécstől Budapestig s azon túl, mégis visszavándorolnának a helyükre, ahonnan szép csalásokkal lábra keltek. Annál is inkább, mert nem vagyok egy elveszett ember, és be van kódolva mindenem. Be volt. S ezt csak az tudja jól összerakni, aki csinálta. Máshol káoszt fog okozni. Oroszországban, Kínában, Szerbiában, Brazíliában, Indiában ugyanúgy, mint Koreában vagy Japánban. Mert aki belenyúlt, belenyúl, az változtat. Akár ért valamit, akár nem. De tudni nem fogja. Nem tudhatja. A sejtés nem elég a helyességhez.
Sok évtized szaladt el.. már három is azóta...Mint röpke perc, mintha csak tegnap lett volna...Mintha csak tegnap ültem volna be gyerekként a Miskolci Bölcsészegylet vagy az egyetem óráira Debrecenben, Szegeden, vagy Nyíregyháza, Eger főiskoláján.
Meg se kottyant a színvonal... Ha megmaradtak volna a jegyzetek, fotók, nem másokéba rakják a kiadók felcserélve az álnév használatokkal a szerzőket, jóval a keletkezés után tíz, húsz évvel, mire a hasonló vezetéknevű ember gyermekének azt a nevet adva átvette az anyagot és díjat, a gyermeknek... Hogy biztos nem emlékszik.
Gyatra vigasz.. de a későbbi írásain, szavain, mozgásán, előfordulásán, s a kihagyott részleteken mindenütt látszik a lopás.
Így kell azt...Mindenki ír, mindenki költő, író, mindenki kap okleveleket... S közben nincs szórend, zene és rím a versekben, káosz ül a szakmai világban.
A neves irodalmi lapok színvonala a kezdők szintjére süllyedt, harc van, tudás szinte semmi.
Aki tud(na)… az visszavonulva hallgat, vagy a fióknak írt...vagy sorai rögzítetlen szállnak el az éterben.
Nem csak versekről, irodalomról beszélek.
Beszélek vegyészetről, kémiáról, biológiáról, matematikáról...történelemről, orvostanról.
Ha leírhatnám ami történt, történik, hasát fogva őrült módon kacagna önmagán a fél világ, min veszekedett, miért harcolt, mit mulasztott, minek nem járt utána, hol "szállt el a feje".
Megtenném, de... Nem tehetem. Nem csak a törvények, adatvédelmi előírások miatt... Sajnos ahol az etika alacsony, ott hibásak lesznek a törvények is. Nem akarok szakszavak, terminológiák rengetegében elveszni látni mindenkit...mellőzöm most ezeket.
Fájhat az igazság, de lépni hiányában nem lehet.
Negyedikesen a matek vizsgára Bakos Idegen szavak szótárával készültem. Ma hàny szó jelentését tudná bármelyikük leírni belőle helyesen, és hányat? Fejből?
No...a tanulás és tudás talán valahol ott kezdődött, kezdődik. A latin és görög mellett... No..és persze, akkorra már minimum egy nyelvet már tudnia kell pluszban mindenkinek...
Szeged, 2021. Április 09. 12: 39
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése