2022. október 7., péntek

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Nem kell az elég világnak nekimenni"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Nem kell az elég világnak nekimenni"


Sétáltam egyet én is az adóhivatal felé. Mint mindenkinek, nekem is kötelező.

Kicsit ingadozó az időjárásunk, pelerint vettem magamra, a fekete ruhámra terítve, kibontott hajjal. Ide-oda, de sok a probléma.

Semmilyen adatom gyakorlatilag nincs a helyén, sok munka mellett csak néztem... amikor egy-egy idegen minden kommunikáció nélkül rám támadt.


Annak idején alig tizenévesen egy békéscsabai lapba írtam különféle cikket, alkotást, amit leközöltek ugyan, de más nevén... Sok évvel utána a szerkesztő még megismert, s lassan ismeretségbe visszakerült más is. Sokáig nem tudtam, hogy a volt szaktársam veje lett a régi-új ismerősnek... Akiről az évek során - pont azért, mert visszamentem újra tanulni, hátha változott a felsőoktatási mentalitás, - kiderült, hogy az én anyagaimmal került külföldre, és akinek az engedélyem nélkül nem lett volna a titkosítással tűzdelt családfához hozzáférése.


Nem is tudom, hogy (nevezzük G. Tailornak) akivel összefutottam, hogyan, hogyan nem, a kérdésekre ugyan válaszoltam, de a mentalitás, testtartás, hozzáállás amit láttam, visszarettentett. Nem csak visszarettentett, megdöbbentett. Nem csupán képzett egyházi emberként.

Az irónia, ha jó, és fejlesztő, még érthető is. Ha gonosz, és károkozó, akkor már probléma van, nem csak szellemi berkekben, de etikaiakban is.


Ugyan, megkérdezte, hogy hogy van az ember diplomája, de ő nem tudja, amit én találtam. Erre a kérdésre hogyan is válaszol az ember a "TOP SECRET" felirat mellett? Ha nem emlékszel, nem tartozik senkire semmi, ha nem a jót pártolod... Tudniillik az első szó virág ami elhangzott tőle az volt, hogy: " Nem kell az egész világnak nekimenni". Nos, soha senkinek nem mentem neki, nem is fogok.

De kicsit másképpen nézem a világot, mint auditor, mint sokszakmás ember, és bár nem írtam, nem szóltam jogászok között tanulván és élve, elég sokat tudok és látok. S azt biztosan tudom, hogy aki hamisan ilyet állít, az nem csak levéltitkokat sértett, de még olvasni sem tud, meg értelmezni mondatokat, eseményeket.


Nos. A törvény az törvény. Abasári meg más átasoknál is. A kérelmező munkáját és anyagát másnak adni, családfa adatokat egyetemi tanárként hamisítani, bírói eljárásban csalni jogvédett nevekkel, cégnévként szerzői nevet másnak, másoknak adni ugyanúgy büntetendő. S aki védi magát, az nem nekimegy a világnak...


Ezt egy nyugdíjas újságírónak külföldön, belföldön a ministerek elnevezésének értelmével kell tudnia...


S mást is.. az etika mindig működik, akkor is, ha nem tanulta, vagy a jogász nem alkalmazza...


Lenn is, fenn is...


A NAV sorai messze nyúlnak így adóbevallások idején. Hibák ott is vannak. Informatikai is. Ezek után roppant kellemes volt egy a telefonos rendszeres biztonsági rendszerben lezárt fiókvédelem beindulását értelmezni nem tudó ügyintéző...


Ejnye-bejnye...Oxford meg a jogászképzés a Harvardig...

Csak tudott valamit az az egykori orosz haecker...


Bárcsak helyére kerülne az az adatvédelmi dolgozat, aminek csak töredékére adtak diplomát, azt is másnak, mint aki a valódi szerző volt... Hogy miért is? Mert nem jogi, informatikai volt a munka.. s nem szakdolgozat, disszertáció...


Nem engem sértettek meg a mai napon, hanem a magyar és nemzetközi felsőoktatást a jogszolgáltatás és igazságszolgáltatás fogalmaival, különbségeivel...

Aztán? A Rubintvirág, meg a Bíborvirág is hervadékony... Nem passzol rá a mentőmellény sem, de a golyóálló sem.

Viszont a szerzői név mindig erősebb a védjegyjognál. Halál után 70 évig, s az utódok igényeinek megfelelően véd. Akkor is, ha ezt a volt főszerkesztő nem tudja, vagy a más diplomájával végző eljárónak ez nem tűnik fel.


Kedved Tailor... Jó lenne olykor megfontolni, kinek-hogyan és mivel udvarolunk...Íly kedvesen...


Abasártól Rómáig... Vagy Oxfordtól a Berkeley-ig, mindenütt érvényes. Fedelesen is, meg halászosan is ugyanúgy, mint ásatagon, vagy akár kínpadon...


Az értelmezés és felfogás, a rend pedig csupán intelligencia kérdése... Neumann rendszerétől Övegesen át egészen a NASA vagy a világegyetem törvényéig. Mari vagy vepsze ugyanúgy nem mindegy, hogy Covid-19 panel vagy Covid-19 vírus.. Virtuális vagy biológiai genetika...


A világ határtalan...


A bíró is ugyanúgy lehet a régészeti leletek között, mint a király vagy a pap, esetleg a betyár...Nem csak lovag, orvos vagy rabszolga..


Ilyen a világ...Nem kellene felcserélni a védelem és vád, és a többi fogalmakat.


Nem kell nekem tanácsot adni senkinek. Végig is lehet közölni. A lopott anyagot a tolvaj úgyse fogja soha érteni. A szerző igen. S ő nem fog hibázni.


Van egy jó latin mondás, ami a Vatikánban is érvényes, meg minden köztársasági elnöki vagy kormányzói és királyi székben.


Non solum bonus videaris, sed sis.


Ha történelem szak mellett sem megy a fordítás, a többivel együtt mindenki megtalálja az Ab ovo usque ad mala kötetben is. Ez a következő fordítást adja: Ne csak a látszat szerint légy jó, hanem valójában is.


Bár, kétségem lett, te tudod-e mit jelent a jó? A skálán, amit matematikailag felrajzoltam.


Kezitcsókolom vagy szia... Az már lassan mindegy.


Szükség törvényt bont. S ez így lesz, míg világ a világ.


Szeged, 2021. május 14. 11:11

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése